Sokan és sokszor kérdeztetek már arról hogy milyen is az itteni életem, mivel töltöm a dubai-i szabadnapjaim, hogy viselem az egyedüllétet és hogy van-e honvágyam... Úgyhogy itt az ideje hogy kicsit más vizekre evezzünk!
Először is, honvágyam VAN, nem is kicsit, mindig lesben áll és kész támadni a legváratlanabb pillanatokban, de igazság szerint nem vészes a dolog, elbánok vele! :) Persze hiányzik Magyarország, az otthonom, az ismerős és megszokott helyek, ízek, szokások, de leginkább a családom és a barátaim hiányoznak...Hála az internetnek és a skype-nak, elég könnyen megoldható a kommunikáció, de persze ez nem ugyanaz mintha otthon lennék. A december az ünnepek miatt még rosszabb volt: habár megbeszéltük anyuékkal hogy nem fogunk érzelmeskedni és egy gyors "Boldog karácsonyt!" megteszi Szenteste (egész jól is ment), de miután a tesóm elküldte a családom által készített üdvözlő videót...Hát nem könnyítette meg a helyzetet :) Ehhez képest azt hittem a nehezén túlvagyok és a szilveszter semmiség lesz, na hát az talán még rosszabb volt...Nem tudom miért, de teljesen elérzékenyültem amikor felhívtam anyuékat, tesómat és nagyszüleimet éjfélkor...Az volt a mélypont! De szerencsére nem voltam egyedül és a többiek hamar felvidítottak :D Tehát a szeretteim hiányán kívül elég jól viselem a dolgot, sőt az átlaghoz képest szerintem kitűnően! Vannak akik nagyon szenvednek és folyton panaszkodnak az itteni élet miatt, de én erre mindig csak azt tudom mondani hogy senki az égvilágon nem kérte hogy itt dolgozzanak és bármikor haza lehet menni...Persze nem könnyű, de mindennek ára van! Úgyhogy próbálom én is leküzdeni a lelki akadályokat :)
A dubai-i szabadnapjaim ebben a hónapban csendesen teltek, egyszer voltam bulizni, ami itteni mércével nézve (meg amúgy is) nevetségesen kevés...Az az egy buli irtó jól sikerült, de azon kívül nem volt kedvem kimozdulni. Ez biztos betudható annak is hogy a november és a december nagyon mozgalmas volt, ha épp nem a suliban voltunk vagy tanultunk, akkor tuti hogy épp buliztunk valahol. We've gone wild :) Szóval a január inkább munkáról és pihenésről szólt: én is, ahogy mindenki, próbálok beleszokni ebbe az életbe. Amikor itthon voltam legtöbbször pihentem, sok filmet néztem, konditerembe jártam, találkoztam régi/új ismerősökkel: beszélgettünk-borozgattunk, sütöttem-főztem, csinosítgattam a lakást, takarítottam, mostam, vasaltam, papírokat intéztem, moziba jártam stb. Semmi extra tényleg. "Szürke hétköznapok" :D De valahogy 14órás repülés után annyira nem is vágytam emberek közé, jó volt csak szimplán itthon lenni egyedül, a csöndben :)
Az egyedüllétről... Szerencsére nem érzem magam magányosnak, sikerült olyan emberekkel összeismerkednem, akikkel jól érzem magam és akikkel szívesen vagyok együtt! Ha épp egyedül vagyok és nincs kihez szólnom, csak megnézem hogy éppen ki van itthon, Dubaiban és biztos hogy fél órán belül találkozunk :) Az internet is nagy segítség, van egy fórumunk ahova mindenki kiírja ha tervez valami programot, legyen az strand, vacsora, buli, így ha esetleg másnak is lenne kedve csatlakozni akkor az könnyedén megteheti! Tehát programlehetőségben sincs hiány, csak válogatni kell! Két lánnyal találkozom a legsűrűbben, az egyik Zehra, ő kb 10 percre lakik tőlem, hetente/kéthetente találkozunk, bár most épp eltörte az egyik lábujját, egy darabig otthon kell maradnia, úgyhogy lehet hogy sűrűbben fogom látni :) Ő is sushi-mániás, folyton együtt sushizunk, de ha épp nem eszünk akkor legtöbbször a strandon vagyunk :) A másik lány Rita Mexikóból, ő itt lakik a mellettem lévő épületben. Ha épp Dubaiban vagyunk mindketten, az biztos hogy reggeltől estig együtt vagyunk (pl tegnap és ma is) Sok dologban hasonlítunk egymásra, nagyon jól kijövünk, meg tudok beszélni vele mindent, úgyhogy rengeteget számít hogy ő itt van nekem! :)
Összességében tényleg nagyon jól érzem itt magam, nem lehet egy szavam se, eddig minden nagyon klappol! :)
Egyedül az alvással vannak gondjaim, most is reggel fél8 van és egy percet sem aludtam....Pedig előző éjjel kb 5órát aludtam, direkt felébresztettem magam csak azért hogy ma éjjel rendesen tudjak aludni (ugyanis holnap hajnali 3kor megy a gépem Szöulba, tehát éjfél-1körül el kell kezdenem készülődni, ami azt jelenti hogy alvás kizárva...) Sajnos ez már nem először fordul elő, valahogy amikor aludnom kéne, sose megy. Már beszereztem nyugtató teát, nem segített, altatót viszont nem akarok szedni, úgyhogy marad az ébrenlét. :) De mostmár nem izgatom magam miatta, korábban tiszta ideg voltam ha nem tudtam aludni, de rájöttem hogy hiába erőltetek bármit is, ha a testem nem akar aludni, akkor nem is fog... Mostmár ébren maradok, majd lefekszem délután pár órára, akkorra már biztos fáradt leszek... Vagy nem :D
2011. január 29., szombat
2011. január 21., péntek
Supy to Manchester Part 2
Mikor kiszálltunk a crew buszból a gép mellett, megálltam pár másodpercre... Persze a csapból is az folyik hogy milyen nagy ez a gép, de amikor ott állsz mellette, valahogy realizálódik az egész...Elképesztően hatalmas...A Kapitány kedvesen el is mosolyodott amikor meglátta hogy tátom a szám :D De megnyugtatott hogy mindenkinek ilyen az első találkozása a "madárral" :)
A gépre érve letettük a cuccainkat, a többiek elvégezték a Safety and Security check-eket (erről majd később, egy másik posztban), majd megkezdtük a Boardingot :) Alex, a Purser megengedte hogy mellette álljak az utasfogadásnál, tök jó volt, csak szépen mosolyogni kellett mindenkire :)
Pár perccel a felszállás előtt beküldtek a pilótafülkébe, ahol leültem a plusz-székre. A Kapitány elmagyarázta, hogy innentől nagyon ne szóljak hozzájuk, mert nagyon elfoglaltak lesznek felszállás előtt és koncentrálniuk kell. (Ez a kritikus 11 perc, amiről már az SEP rész alatt írtam) Úgyhogy feltettem a kis fejhallgatóm és figyeltem...Ennyi gombot, műszert, kütyüt, monitort egy helyen én még életemben nem láttam! :) Persze folyamatosan ment a kommunikáció a toronnyal, kb a felét se értettem amit beszéltek, de szuper volt hallgatni. Ahogy Apukám mondta, ez olyan mint mikor a háborús filmekben hallani lehet ahogy a pilóta beszél a földiekkel, mindenféle kódokat használva: Alpha Foxtrott 22, Delta Echo 56-Golf, stb Pont ilyen :)
Na de ekkor jött a meglepetés! Ahogy kigördültünk a felszállópályára, elkezdték a felszállás előtti ellenőrzéseket végezni (ez úgy néz ki hogy az első tiszt felolvassa az ellenőrzési listát, a Kapitány mondja az ehhez kapcsolódó adatokat és ha megfelelő az érték, akkor kipipálják a számítógépen- ha minden adat rendben van akkor indulás ), és ekkor kiderült hogy a négyes hajtómű nem működik...Először a toronnyal kommunikáltak hogy mi lehet a baj, majd átkapcsoltak minket a mérnökökhöz...Eltelt kb egy óra...A Kapitány úgy döntött hogy áramtalanítja a hibás hajtóművét, hátha csak valami elektronikus hiba okozza a bajt...Az ötlet nem jött be, ezután se működött. Vissza kellett mennünk a parkolópályára, mert közben több gép feltorlódott mögöttünk akik nem tudtak felszállni miattunk...Újabb egy óra...A mérnökök közben folyamatosan beszéltek, állandóan utasították Petert és Pault hogy nyomják meg ezt, próbálják ki ezt, kapcsolják ki ezt azt a másikat meg be, de semmi nem működött...Végül Peter (mostmár idegesen) közölte, hogy jó lenne ha valaki feljönne végre a gépre, mert úgy látszik nem kis problémával állunk szembe....Nagy nehezen előkerítettek egy lépcsőt a géphez, feljöttek a mérnökök és elkezdődött egy újabb végeláthatatlan diskurálás hogy mi lehet a baj....Újabb egy óra...Rájöttek, hogy ha az egész gépet áramtalanítják, az talán beválhat. Kipróbálták, ez sem sikerült...Fél óra után közölték hogy nincs mit tenni, ez a gép nem szállhat fel, vagy keresünk egy másikat vagy törlik a járatot :D Hát mondhatom viccesen indult az első utam...A Kapitány mosolyogva közölte is leszállva a gépről, hogy ne ijedjek meg, általában minden simán szokott menni, kb 10 éve repül Emirates-el de ilyen még soha nem fordult elő :D
Az utasokat le kellett szállítani, meglepően nyugodtak voltak, nem is nagyon akadékoskodtak, úgyhogy ez a része simán ment. Viszont jöttek a találgatások, hogy akkor most lesz-e másik gép vagy nem. Ekkor tartottunk olyan 4ésfél óra csúszásban...Végül kiderült hogy egy londoni járat nemrég szállt le, és hogy mindenkit odarendeltek hogy minél hamarabb készen álljon a felszállásra, úgyhogy irány a másik gép. A takarítók még nagyban porszívóztak, a catering-esek ide-oda rohangáltak a cart-okkal, órási fejetlenség volt :D Nagy nehezen, kb 6 órás késéssel, miután visszaszálltak az utasok, újra nekirugaszkodtunk Manchester felé, ezúttal sikerrel :D A Kapitány mondta is hogy általában így szokott ez működni! :) Amúgy maga a felszállás a pilótafülkéből ÓRIÁSI élmény volt, azt hiszem ha másért nem, már ezért megérte ide jönnöm :) De persze sok minden másért is megérte... :)
A felszállás után viszont még nem ért véget a meglepetés-áradat :) Ahogy elhagytam a pilótafülkét, átöltöztem és mentem a galley-be segíteni...Már akkor éreztem valami fura szagot, szóltam is hogy mi ez a büdös, de mindenki csak nézett értetlenül...Szóltam a Purser-nek aki szintén érezte, hogy szerintem ez olyan mint az égett műanyag! A sütőből jött, előtte az egyik SFS már kivett belőle minden kaját, úgyhogy csak álltunk ott és tanakodtunk hogy honnan jöhet a büdös....Aztán hirtelen nagyon sűrű, fekete füst kezdett szivárogni a sütő felső részéből...Mindenki egyre gondolt: elektromos tűz...Azt ugye már korábban leírtam hogy a suliban mindenki fejébe belevésték hogy a legrosszabb dolog ami történhet velünk a levegőben, az a tűz....Én konkrétan leblokkoltam 2-3másodpercre, csak álltam és arra gondoltam hogy ezt nem hiszem el, pont az első utamon történik mindez!!! :D Végül Alex bezárta a sütőt, én visszanyerve a lélekjelentlétem megragadtam a legközelebb eső Halont (azóta se tudom hogy honnan tudtam hol keressem...látszik hogy stresszhelyzetben előjön a rejtett tudás :D ) de végül nem használtuk, mert a füst szép lassan abbamaradt...Elvégeztünk mindent a leírás szerint, úgy ahogy a könyvben meg van írva (falak átvizsgálása, Kapitány tájékoztatása, teljes elektronika lekapcsolása a galley-ben) Alex mondta, hogy 8éve dolgozik a cégnél, és még sose történt vele ilyesmi :D Annyira de annyira szerencsés vagyok hogy nekem sikerült egy napba két olyan dolgot is besűrítenem ami jó esetben 10évente egyszer fordul elő :D :D De nem bánom, mármint nyilván ezek nélkül is élveztem volna az első utam, de így talán még emlékezetesebb marad :)
Ezt a kis ijedtséget leszámítva az út sima volt, sokat segítettem -ahol tudtam- és kérdeztem, mindenki tanítgatott, a Purser még egy túrát is tartott nekem a felső szinten: megnéztük az első osztályon és a business-en lévő üléseket, amiket inkább lakosztálynak neveznék... :D
Manchesterbe érve mindenki nagyon fáradt volt, de szerencsére volt 2 lány és egy srác akik hajlandók voltak bejönni velem a városba :) Kicsit sétálgattunk, a város nagyon szép volt, ki volt világítva karácsonyi díszekkel, nagyon tetszett! Megvacsoráztunk egy helyes kis olasz étteremben, majd 11körül beájultam az ágyamba! A hotel nagyon aranyos volt, olyan mint egy vidéki kúria, csendes és kényelmes!
Reggel pedig elhúztam a függönyt és mit láttam?! Esett a hó!!! Annyira meglepődtem, hogy a lélegzetem is elállt :) Gyönyörűszép volt!
Az út hazafele zökkenőmentes volt, felszállás előtt lement a Kapitánnyal megvizsgálni a gépet kívülről (ez minden repülés előtt kötelező) Rengeteget mesélt meg magyarázott, nagyon érdekes volt :) Tudtátok hogy gépnek 24 kereke van?! El lehet képzelni mekkora erő hat arra a 22 kerékre hátul leszállás közben...
A leszállás a pilótafülkéből pedig talán még jobb volt mint a felszállás...Régóta nem láttam olyan sok csillagot az égen mint akkor éjszaka a gépről...És a kivilágított leszállópálya előttünk...Hihetetlen érzés, nagyon nagyon tetszett :) Csak azt sajnálom hogy többet nem ülhetek ott :S
Összességében csodás útban volt részem, sokan mondták előtte hogy az első út nagyban meghatározza hogy a későbbiekben hogy fogok a repüléshez hozzáállni...Bár nekem korántsem mondható átlagosnak az utam, mégis élveztem minden percét! És ha ez még nem lenne elég: hazafelé ahogy néztem az eget és arra gondoltam hogy elképesztő hogy itt vagyok, láttam egy hullócsillagot! Akik ismernek tudják, hogy odavagyok a hullócsillagokért, mindig különleges pillanat amikor lát az ember egyet, de ez valahogy más volt mint a többi...Lehet hogy giccsesen hangzik, de úgy éreztem mintha valaki üzent volna nekem, hogy igen, sikerült, jó helyen vagy :) És igen, azt hiszem jó helyen vagyok...
A gépre érve letettük a cuccainkat, a többiek elvégezték a Safety and Security check-eket (erről majd később, egy másik posztban), majd megkezdtük a Boardingot :) Alex, a Purser megengedte hogy mellette álljak az utasfogadásnál, tök jó volt, csak szépen mosolyogni kellett mindenkire :)
Pár perccel a felszállás előtt beküldtek a pilótafülkébe, ahol leültem a plusz-székre. A Kapitány elmagyarázta, hogy innentől nagyon ne szóljak hozzájuk, mert nagyon elfoglaltak lesznek felszállás előtt és koncentrálniuk kell. (Ez a kritikus 11 perc, amiről már az SEP rész alatt írtam) Úgyhogy feltettem a kis fejhallgatóm és figyeltem...Ennyi gombot, műszert, kütyüt, monitort egy helyen én még életemben nem láttam! :) Persze folyamatosan ment a kommunikáció a toronnyal, kb a felét se értettem amit beszéltek, de szuper volt hallgatni. Ahogy Apukám mondta, ez olyan mint mikor a háborús filmekben hallani lehet ahogy a pilóta beszél a földiekkel, mindenféle kódokat használva: Alpha Foxtrott 22, Delta Echo 56-Golf, stb Pont ilyen :)
 |
| Készülődés |
 |
| Kamerák |
 |
| Várakozás a gépen... |
 |
| Prepare for take off! |
 |
| Hát pilótának is elmennék :) |
 |
| Dubai felülről |
 |
| The Palm |
 |
| Burj al Arab |
A felszállás után viszont még nem ért véget a meglepetés-áradat :) Ahogy elhagytam a pilótafülkét, átöltöztem és mentem a galley-be segíteni...Már akkor éreztem valami fura szagot, szóltam is hogy mi ez a büdös, de mindenki csak nézett értetlenül...Szóltam a Purser-nek aki szintén érezte, hogy szerintem ez olyan mint az égett műanyag! A sütőből jött, előtte az egyik SFS már kivett belőle minden kaját, úgyhogy csak álltunk ott és tanakodtunk hogy honnan jöhet a büdös....Aztán hirtelen nagyon sűrű, fekete füst kezdett szivárogni a sütő felső részéből...Mindenki egyre gondolt: elektromos tűz...Azt ugye már korábban leírtam hogy a suliban mindenki fejébe belevésték hogy a legrosszabb dolog ami történhet velünk a levegőben, az a tűz....Én konkrétan leblokkoltam 2-3másodpercre, csak álltam és arra gondoltam hogy ezt nem hiszem el, pont az első utamon történik mindez!!! :D Végül Alex bezárta a sütőt, én visszanyerve a lélekjelentlétem megragadtam a legközelebb eső Halont (azóta se tudom hogy honnan tudtam hol keressem...látszik hogy stresszhelyzetben előjön a rejtett tudás :D ) de végül nem használtuk, mert a füst szép lassan abbamaradt...Elvégeztünk mindent a leírás szerint, úgy ahogy a könyvben meg van írva (falak átvizsgálása, Kapitány tájékoztatása, teljes elektronika lekapcsolása a galley-ben) Alex mondta, hogy 8éve dolgozik a cégnél, és még sose történt vele ilyesmi :D Annyira de annyira szerencsés vagyok hogy nekem sikerült egy napba két olyan dolgot is besűrítenem ami jó esetben 10évente egyszer fordul elő :D :D De nem bánom, mármint nyilván ezek nélkül is élveztem volna az első utam, de így talán még emlékezetesebb marad :)
Ezt a kis ijedtséget leszámítva az út sima volt, sokat segítettem -ahol tudtam- és kérdeztem, mindenki tanítgatott, a Purser még egy túrát is tartott nekem a felső szinten: megnéztük az első osztályon és a business-en lévő üléseket, amiket inkább lakosztálynak neveznék... :D
Manchesterbe érve mindenki nagyon fáradt volt, de szerencsére volt 2 lány és egy srác akik hajlandók voltak bejönni velem a városba :) Kicsit sétálgattunk, a város nagyon szép volt, ki volt világítva karácsonyi díszekkel, nagyon tetszett! Megvacsoráztunk egy helyes kis olasz étteremben, majd 11körül beájultam az ágyamba! A hotel nagyon aranyos volt, olyan mint egy vidéki kúria, csendes és kényelmes!
 |
| A manchester-i pályaudvar |
 |
| Sétálóutca |
 |
| Látszik hogy eléggé fáztunk :) |
Reggel pedig elhúztam a függönyt és mit láttam?! Esett a hó!!! Annyira meglepődtem, hogy a lélegzetem is elállt :) Gyönyörűszép volt!
 |
| A hotelszoba (az ágy eszméletlen kényelmes volt!) |
 |
| Kilátás a ablakomból, sajnos a hóesés nem látszik... |
Az út hazafele zökkenőmentes volt, felszállás előtt lement a Kapitánnyal megvizsgálni a gépet kívülről (ez minden repülés előtt kötelező) Rengeteget mesélt meg magyarázott, nagyon érdekes volt :) Tudtátok hogy gépnek 24 kereke van?! El lehet képzelni mekkora erő hat arra a 22 kerékre hátul leszállás közben...
 |
| Briefing után várakozás a repülőre |
 |
| A külső séta (tilos képet készíteni biztonsági okokból, állítólag lecsukhatnak érte, ezt Peter azután mondta miután elsütöttem a képet :D ) |
 |
| Épp akkor indult haza egy gép!! ÁÁÁÁÁÁ :D Szörnyű volt! |
A leszállás a pilótafülkéből pedig talán még jobb volt mint a felszállás...Régóta nem láttam olyan sok csillagot az égen mint akkor éjszaka a gépről...És a kivilágított leszállópálya előttünk...Hihetetlen érzés, nagyon nagyon tetszett :) Csak azt sajnálom hogy többet nem ülhetek ott :S
 |
| Critical 11 minutes |
 |
| Szép látvány |
 |
2011. január 20., csütörtök
Supy to Manchester Part 1
Az első utam...
Nem éppen úgy alakult ahogy elvártam...Egy sima, zökkenőmentes repülőútra számítottam, ehhez képest elég sok meglepetés ért :D De nem bántam...Na de kezdjük az elejéről!
Január 5-ét írunk, szép komótosan felkeltem olyan dél körül...Első utam a számítógéphez vezetett, mert már 4napja otthon ültem, várva hogy mikor mehetek végre repülni...És ott volt: 6th of January EK6017 MAN 8:00
Azt hiszem volt egy kisebb szívrohamom amikor megláttam :D
A nap hátralévő részét a parton töltöttem, ugyanis előző nap megbeszéltük a többiekkel hogy lemegyünk fürödni és pihenni, de én kb 2óráig bírtam, annyira izgatott voltam, hogy muszáj volt hazamennem pakolni és készülődni :)
Hazaérve írtam a Pursernek, Alexandrának, hogy holnap lesz az első utam és hogy nagyon izgulok, rögtön vissza is írt hogy minden rendben lesz, majd gondomat viseli :) Nagyon örültem hogy ilyen segítőkész volt, mert hallottam sztorikat hogy milyen barátságtalanok tudnak lenni a Purser-ek...De nagy szerencsém volt hogy pont őt fogtam ki :) Picit később megkaptam az e-mailt a repülési információkkal (ezt minden repülés előtt megkapjuk) A Purser ír egy kisebb bevezetőt magáról, benne vannak a pozíciók hogy ki melyik ajtónál lesz, ki lesz a Duty-free-s, Safe Talk fejezet száma-erről később, illetve plusz infók, elvárások az úttal kapcsolatban.
Erről jut eszembe, már le akartam írni mert sokszor kérdeztétek már hogy ki az a Purser, meg ki az az SFS, úgyhogy íme itt a Chain of command:
Captain Kapitány
First Officer Első tiszt
Purser Cabin crew-k főnöke, ő a felelős a személyzetért (1/gép)
SFS- "Kisfőnök"-ök, ők irányítják a galley-t- a konyhát (3/gép)
FG1- First Class Első osztályon dolgozók (3-4/gép)
GR1- Business Class Business osztályon dolgozók (8/gép)
GR2- Economy Class Turista osztályon dolgozók, itt vagyok én (8/gép)
Szóval a nagy napon (1 óra alvás után) 4:00kor keltem, szépen felöltöztem, becsomagoltam mindent és útra készen elindultam az 5:15-ös Crew bus-hoz. Minden járat indulása előtt 2 órával ki kell érni a reptérre, és mindössze 20percünk van rá hogy becsekkoljunk- se előtte se utána nem lehet, csak és kizárólag abban a 20percben! Jut eszembe, a reptér alatt az Emirates Headquarters értem, ez egy külön reptér a Crew-nak fenntartva, mi külön épületben csekkolunk be :) Jó dolgunk van nagyon :D Amúgy ez egy iszonyat hatalmas épület, itt található az összes elképzelhető iroda, kórház, éttermek, boltok, kávézók, mosodák, postaládák, szóval egy külön kis város! Nagyon kényelmes és tényleg megtalálható minden egy helyen! Bizonyos részeibe külsősök is bejöhetnek, úgyhogy ha valaki esetleg meglátogatna, tartok egy kisebb túrát akit érdekel :)
Az épületbe érve a váróba kell menni, ahol van egy hatalmas kivetítő, amin meg lehet nézni hogy becsekkolhatunk-e már vagy nem...Még volt 15percem úgyhogy addig beszélgettem pár emberrel...Reggel elég sok ember szokott várakozni, mivel sok gép indul 8körül úgyhogy könnyű ismerőst találni :)
Mikor megláttam hogy mehetek, elindultam az E-gate-k felé: ez egy afféle határátkelőhely, mindenkinek van egy E-gate kártyája, csak ezzel lehet bemenni, gyakorlatilag útlevél helyett használjuk. Először a kártyával bemész egy ajtón ami becsukódik mögötted, majd ujjlenyomat-vizsgálat, és ha az is stimmel, akkor kiengednek a következő ajtón. Ezután oda kell menni a sok-sok elektronikus check-in számítógépek egyikéhez, ahol miután odatartottad az ID kártyádat megjelenik a neved, a járatod kódja és ideje, illetve a Briefing ideje és helye. Ha mindent elolvastál, ki kell nyomtatni a tag-et a nagybőröndre, ráragasztani, majd pár lépéssel odébb leadni egy futószalagra. Egyszerű és gyors :)
Következő lépésként jön a biztonsági ellenőrzés, ami ugyanolyan mint minden reptéren...Le kell venni a cipőt, kabátot, sapkát, órát, felrakni a kisbőröndöt átvilágításra, majd átmenni az ellenőrző kapun.
Ezután irány a Briefing room: ez egy nagy terem, középen egy hatalmas asztallal és székekkel, oldalt egy nagy TV-vel, amin ki van vetítve a járatinformáció illetve a Crew adatai: kép, beszélt nyelvek illetve hogy becsekkolt-e már vagy nem (mindig próbálom memorizálni a neveket még indulás előtt, mert nincs annál roszabb amikor meg akarsz szólítani valakit a gépen és nem tudod a nevét :S ) Belépve már vártak ránk az SFS-ek. Minden repülés előtt be kell mutatnunk néhány dokumentumot, amik nélkül nem repülhetünk...Ezek: útlevél, orvosi engedély, oltási könyv, GCAA repülési engedély, SEP igazolvány illetve SEP kézikönyv. Ha bármi hiányzik ezek közül: offload. Nem érdemes szórakozni, mert nagyon komolyan veszik és simán hazaküldenek minket ha nincs nálunk minden! A papírok ellenőrzése után jön a Safe Talk, ami szintén minden repülés előtt kötelező. Ez egy felelés-szerű dolog, mindenki kap egy biztonsággal kapcsolatos kérdést, amire ha nem tudsz válaszolni, kapsz még egy kérdést és ha arra sem tudsz válaszolni akkor offload :D Ezek a kérdések SEP-vel kapcsolatosak, különböző fejezetekre vannak bontva és a repülés előtti Purser-től kapott emailben mindig megkapjuk annak a fejezetnek számát, amiből másnap kérdezni fognak...Ez nagyon nagy előny, mert csak át kell nézni azt a 20kérdést ami a fejezetben van, main fleeten nem adják meg, ott BÁRMIT kérdezhetnek (elég stresszesek is emiatt :S ) Én is felkészültem a kérdésekből, de rendes volt az SFS és csak annyit mondott hogy mivel ez az első utam, elég ha csak figyelek :D Hahaha
Tehát miután mindenki bemutatta a papírjait és átment a Safe Talk-on, leültünk mindannyian egy hatalmas asztal köré és elkezdődött a Briefing. A Purser rögtön azzal kezdte hogy a mai járaton van egy supy-nk!! Minden szem rám szegeződött, majd elkezdtek tapsolni, gratulálni, én voltam a SZTÁR :D Mindenki mondta és hogy ne izguljak, segíteni fognak ahogy tudnak és hogy kérdezzek bárkitől bármit ha valamit nem tudok vagy nem értek :) Hát mit mondjak, elég pozitív bevezető volt :D Ezután mindenki gyorsan bemutatkozott, elmondta honnan jött, mióta repül, majd az SFS-ek is bemutatkoztak, elmondták hogy ki hol fog dolgozni, hogy mit várnak el, mire figyeljünk. A Purser közölte az utasok számát illetve a megkülönböztetett figyelmet illető utasok nevét és székének számát: kerekesszékes utas (3), egyedül utazó kiskorú (1) illetve egy vak bácsi volt az aznapi "menü". A Briefing közben betoppant a Flight deck is, Peter és Paul. A Kapitány elmondta az aznapi repülési időt, az időjárási viszonyokat (lehet-e számítani turbulenciára), illetve hogy milyen idő lesz Manchesterben. A Purser gyorsan hozzátette hogy lesz egy supy is, úgyhogy ha nem gond felszállás és leszállás közben ott fogok velük ülni! Hát megint én voltam a sztár, mondták hogy jaj de örülnek, végre nem fognak unatkozni :D (Ugyanis mint később megtudtam, különösen szoktak örülni a supy-knak, mivel van kivel szórakozniuk és beszélgetniük...A felszállás és leszálláson kívül elég unalmas az útjuk, nem igazán csinálnak semmit, hiszen mindent a számítógép irányít, azon kívül hogy folyamatosan ellenőrizniük kell a műszereket, gyakorlatilag esznek, pihennek, néha alszanak, várják hogy bemenjen hozzájuk a Crew beszélgetni vagy a gépen található 18 kamerát nézegetik :) Tiszta Big Brother! Szóval szeretik a supy-kat :D )
A Briefing végeztével, sapka fel és irány a repülőgép! Néhány biztonsági kapun átmenve buszok vártak minket, majd 10-15perces út után (iszonyat nagy ez a reptér!!!) megérkeztünk az A380-hoz :D Hát élőben még sokkal de sokkal nagyobb ez dög :)
Folyt köv....
Nem éppen úgy alakult ahogy elvártam...Egy sima, zökkenőmentes repülőútra számítottam, ehhez képest elég sok meglepetés ért :D De nem bántam...Na de kezdjük az elejéről!
Január 5-ét írunk, szép komótosan felkeltem olyan dél körül...Első utam a számítógéphez vezetett, mert már 4napja otthon ültem, várva hogy mikor mehetek végre repülni...És ott volt: 6th of January EK6017 MAN 8:00
Azt hiszem volt egy kisebb szívrohamom amikor megláttam :D
A nap hátralévő részét a parton töltöttem, ugyanis előző nap megbeszéltük a többiekkel hogy lemegyünk fürödni és pihenni, de én kb 2óráig bírtam, annyira izgatott voltam, hogy muszáj volt hazamennem pakolni és készülődni :)
Hazaérve írtam a Pursernek, Alexandrának, hogy holnap lesz az első utam és hogy nagyon izgulok, rögtön vissza is írt hogy minden rendben lesz, majd gondomat viseli :) Nagyon örültem hogy ilyen segítőkész volt, mert hallottam sztorikat hogy milyen barátságtalanok tudnak lenni a Purser-ek...De nagy szerencsém volt hogy pont őt fogtam ki :) Picit később megkaptam az e-mailt a repülési információkkal (ezt minden repülés előtt megkapjuk) A Purser ír egy kisebb bevezetőt magáról, benne vannak a pozíciók hogy ki melyik ajtónál lesz, ki lesz a Duty-free-s, Safe Talk fejezet száma-erről később, illetve plusz infók, elvárások az úttal kapcsolatban.
Erről jut eszembe, már le akartam írni mert sokszor kérdeztétek már hogy ki az a Purser, meg ki az az SFS, úgyhogy íme itt a Chain of command:
Captain Kapitány
First Officer Első tiszt
Purser Cabin crew-k főnöke, ő a felelős a személyzetért (1/gép)
SFS- "Kisfőnök"-ök, ők irányítják a galley-t- a konyhát (3/gép)
FG1- First Class Első osztályon dolgozók (3-4/gép)
GR1- Business Class Business osztályon dolgozók (8/gép)
GR2- Economy Class Turista osztályon dolgozók, itt vagyok én (8/gép)
Szóval a nagy napon (1 óra alvás után) 4:00kor keltem, szépen felöltöztem, becsomagoltam mindent és útra készen elindultam az 5:15-ös Crew bus-hoz. Minden járat indulása előtt 2 órával ki kell érni a reptérre, és mindössze 20percünk van rá hogy becsekkoljunk- se előtte se utána nem lehet, csak és kizárólag abban a 20percben! Jut eszembe, a reptér alatt az Emirates Headquarters értem, ez egy külön reptér a Crew-nak fenntartva, mi külön épületben csekkolunk be :) Jó dolgunk van nagyon :D Amúgy ez egy iszonyat hatalmas épület, itt található az összes elképzelhető iroda, kórház, éttermek, boltok, kávézók, mosodák, postaládák, szóval egy külön kis város! Nagyon kényelmes és tényleg megtalálható minden egy helyen! Bizonyos részeibe külsősök is bejöhetnek, úgyhogy ha valaki esetleg meglátogatna, tartok egy kisebb túrát akit érdekel :)
 |
| A második otthonunk (kb az épület 20%-a látszik....) |
Mikor megláttam hogy mehetek, elindultam az E-gate-k felé: ez egy afféle határátkelőhely, mindenkinek van egy E-gate kártyája, csak ezzel lehet bemenni, gyakorlatilag útlevél helyett használjuk. Először a kártyával bemész egy ajtón ami becsukódik mögötted, majd ujjlenyomat-vizsgálat, és ha az is stimmel, akkor kiengednek a következő ajtón. Ezután oda kell menni a sok-sok elektronikus check-in számítógépek egyikéhez, ahol miután odatartottad az ID kártyádat megjelenik a neved, a járatod kódja és ideje, illetve a Briefing ideje és helye. Ha mindent elolvastál, ki kell nyomtatni a tag-et a nagybőröndre, ráragasztani, majd pár lépéssel odébb leadni egy futószalagra. Egyszerű és gyors :)
Következő lépésként jön a biztonsági ellenőrzés, ami ugyanolyan mint minden reptéren...Le kell venni a cipőt, kabátot, sapkát, órát, felrakni a kisbőröndöt átvilágításra, majd átmenni az ellenőrző kapun.
Ezután irány a Briefing room: ez egy nagy terem, középen egy hatalmas asztallal és székekkel, oldalt egy nagy TV-vel, amin ki van vetítve a járatinformáció illetve a Crew adatai: kép, beszélt nyelvek illetve hogy becsekkolt-e már vagy nem (mindig próbálom memorizálni a neveket még indulás előtt, mert nincs annál roszabb amikor meg akarsz szólítani valakit a gépen és nem tudod a nevét :S ) Belépve már vártak ránk az SFS-ek. Minden repülés előtt be kell mutatnunk néhány dokumentumot, amik nélkül nem repülhetünk...Ezek: útlevél, orvosi engedély, oltási könyv, GCAA repülési engedély, SEP igazolvány illetve SEP kézikönyv. Ha bármi hiányzik ezek közül: offload. Nem érdemes szórakozni, mert nagyon komolyan veszik és simán hazaküldenek minket ha nincs nálunk minden! A papírok ellenőrzése után jön a Safe Talk, ami szintén minden repülés előtt kötelező. Ez egy felelés-szerű dolog, mindenki kap egy biztonsággal kapcsolatos kérdést, amire ha nem tudsz válaszolni, kapsz még egy kérdést és ha arra sem tudsz válaszolni akkor offload :D Ezek a kérdések SEP-vel kapcsolatosak, különböző fejezetekre vannak bontva és a repülés előtti Purser-től kapott emailben mindig megkapjuk annak a fejezetnek számát, amiből másnap kérdezni fognak...Ez nagyon nagy előny, mert csak át kell nézni azt a 20kérdést ami a fejezetben van, main fleeten nem adják meg, ott BÁRMIT kérdezhetnek (elég stresszesek is emiatt :S ) Én is felkészültem a kérdésekből, de rendes volt az SFS és csak annyit mondott hogy mivel ez az első utam, elég ha csak figyelek :D Hahaha
Tehát miután mindenki bemutatta a papírjait és átment a Safe Talk-on, leültünk mindannyian egy hatalmas asztal köré és elkezdődött a Briefing. A Purser rögtön azzal kezdte hogy a mai járaton van egy supy-nk!! Minden szem rám szegeződött, majd elkezdtek tapsolni, gratulálni, én voltam a SZTÁR :D Mindenki mondta és hogy ne izguljak, segíteni fognak ahogy tudnak és hogy kérdezzek bárkitől bármit ha valamit nem tudok vagy nem értek :) Hát mit mondjak, elég pozitív bevezető volt :D Ezután mindenki gyorsan bemutatkozott, elmondta honnan jött, mióta repül, majd az SFS-ek is bemutatkoztak, elmondták hogy ki hol fog dolgozni, hogy mit várnak el, mire figyeljünk. A Purser közölte az utasok számát illetve a megkülönböztetett figyelmet illető utasok nevét és székének számát: kerekesszékes utas (3), egyedül utazó kiskorú (1) illetve egy vak bácsi volt az aznapi "menü". A Briefing közben betoppant a Flight deck is, Peter és Paul. A Kapitány elmondta az aznapi repülési időt, az időjárási viszonyokat (lehet-e számítani turbulenciára), illetve hogy milyen idő lesz Manchesterben. A Purser gyorsan hozzátette hogy lesz egy supy is, úgyhogy ha nem gond felszállás és leszállás közben ott fogok velük ülni! Hát megint én voltam a sztár, mondták hogy jaj de örülnek, végre nem fognak unatkozni :D (Ugyanis mint később megtudtam, különösen szoktak örülni a supy-knak, mivel van kivel szórakozniuk és beszélgetniük...A felszállás és leszálláson kívül elég unalmas az útjuk, nem igazán csinálnak semmit, hiszen mindent a számítógép irányít, azon kívül hogy folyamatosan ellenőrizniük kell a műszereket, gyakorlatilag esznek, pihennek, néha alszanak, várják hogy bemenjen hozzájuk a Crew beszélgetni vagy a gépen található 18 kamerát nézegetik :) Tiszta Big Brother! Szóval szeretik a supy-kat :D )
 |
| A világ legnagyobb utasszállító repülőgépe |
Folyt köv....
2011. január 11., kedd
Christmas + New Year's Eve
Kicsit elmaradtam a karácsonyi, szilveszteri beszámolókkal úgyhogy ideje bepótolni!
A karácsonyt kétszer ünnepeltük: először házibulival majd egy vacsorával.
A buli nagyon jól sikerült, először egy csoporttársam lakásán voltunk, megvacsoráztunk, beszélgettünk, majd átmentünk egy másik épületbe szintén egy házibuliba, táncolni :) A nappalit eltorlaszolták egy matraccal hátha kevesebb zaj jut ki a folyosóra, de nem vált be az ötlet, így 6körül a biztonsági őrök vetettek véget a bulinak :) Mindenesetre addig jól szórakoztunk :D
Másnap egy kicsit formálisabban is megünnepeltük a karácsonyt: elmentünk egy nagyon puccos szállodába vacsorázni, de olcsón megúsztuk mivel Emirates-esek lévén 50% kedvezményt kaptunk a vacsora árából :) All you can eat and drink este volt, úgyhogy nem maradtunk éhesek, se szomjasak :) Én legalább 3szor voltam a sushi pultnál, a sushi készítő bácsi már előre mosolygott amikor látta hogy megyek :D Isteni finom volt!
A szilvesztert a Burj Khalifánál kezdtük, felmentünk egy parkolóház tetejére és onnan néztük végig a tűzijátékot. Nagyon szép volt csak rövid, körülbelül 15perc után vége lett...Elég csalódottak voltunk :S
A buliba menet a metrón pedig annyira ember torlódott fel hogy körülbelül egy órát kellett állnunk a tömegben mire eljutottunk a peronig...Nem volt egy leányálom, de máshogy nem tudtunk volna eljutni a buliba mert taxit fogni esélytelen volt... Kisebb tömeghisztéria alakult ki, meg is ijedtem, mert néhányan megpróbáltak átugrálni a korlátokon hogy átjussanak a metróhoz viszont a rendőrök ott álltak mindenhol... Elkezdtek üvöltözni és nagyon agresszívnak tűntek, úgyhogy jobbnak láttuk csöndben maradni, főleg hogy annyi rémtörténetet hallottunk arról hogy minden kis apróságért bevisznek a börtönbe...:S Szóval egy órát álltunk ott mire eljutottunk a metróhoz aztán még kb 30 percvolt az út...Nem hozta meg a bulihangulatot a sok várakozás és utazás, gondolhatjátok...De azért mikor odaértünk már jobb kedvünk lett!
A buli jól sikerült, kb 9re értem haza :) Bár nem ez volt a legjobb buli amiben valaha voltam, de legalább nem voltam egyedül és azokkal voltam akik körül jól érzem magam... :)
UTÓLAG IS BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! :)
A karácsonyt kétszer ünnepeltük: először házibulival majd egy vacsorával.
A buli nagyon jól sikerült, először egy csoporttársam lakásán voltunk, megvacsoráztunk, beszélgettünk, majd átmentünk egy másik épületbe szintén egy házibuliba, táncolni :) A nappalit eltorlaszolták egy matraccal hátha kevesebb zaj jut ki a folyosóra, de nem vált be az ötlet, így 6körül a biztonsági őrök vetettek véget a bulinak :) Mindenesetre addig jól szórakoztunk :D
 |
| Sophia (Ausztrália) |
 |
| Rita (Mexico) |
 | |||||||
| Az ünnepi asztal (bár nem látszik, de rengeteg kaja volt) |
 |
| Csajok a taxiban |
 |
| Fotó a teraszon (Alex, én, Rita, Gabriel és Sophia) |
 |
| Shangri-la, a hotel |
 |
| Kae (Japán) és Jesse (Kína) |
 |
| Az étterem, balra hátul a svédasztal |
 |
| Gaston (Argentína) |
 |
| Pózolás a szökőkút előtt :D |
 |
| Laura, Rita, Cristina, Faeye és Adam |
 |
| Hazafelé a taxiban |
A buliba menet a metrón pedig annyira ember torlódott fel hogy körülbelül egy órát kellett állnunk a tömegben mire eljutottunk a peronig...Nem volt egy leányálom, de máshogy nem tudtunk volna eljutni a buliba mert taxit fogni esélytelen volt... Kisebb tömeghisztéria alakult ki, meg is ijedtem, mert néhányan megpróbáltak átugrálni a korlátokon hogy átjussanak a metróhoz viszont a rendőrök ott álltak mindenhol... Elkezdtek üvöltözni és nagyon agresszívnak tűntek, úgyhogy jobbnak láttuk csöndben maradni, főleg hogy annyi rémtörténetet hallottunk arról hogy minden kis apróságért bevisznek a börtönbe...:S Szóval egy órát álltunk ott mire eljutottunk a metróhoz aztán még kb 30 percvolt az út...Nem hozta meg a bulihangulatot a sok várakozás és utazás, gondolhatjátok...De azért mikor odaértünk már jobb kedvünk lett!
A buli jól sikerült, kb 9re értem haza :) Bár nem ez volt a legjobb buli amiben valaha voltam, de legalább nem voltam egyedül és azokkal voltam akik körül jól érzem magam... :)
 |
| Khalifa |
 |
| A parkolóház tetején |
 |
| Ismerős arc... :) |
 |
| Buliba menet (a kabát alatt egy vodka lapult :D ) |
2011. január 5., szerda
Service
Először is boldog karácsonyt és boldog új évet mindenkinek!
Tudom, tudom, ezer éve nem írtam, az év vége kissé sűrűre sikeredett...
December 28-án befejeztük a training-et, másfél hét service után.
Leginkább felszolgálássál foglalkoztunk, megtanultuk hogy kell reggelit/ebédet/vacsorát kínálni, különböző koktélokat készíteni, hogy kell bánni az utasokkal és hogy milyen udvarias kifejezéseket kell használnunk ahhoz hogy különlegesnek érezzék magukat :D De ezek szakmai titkok :)
Rengeteg gyakorlati óra volt, amit a szimulátorokban töltöttünk. Mindig nagyon jó hangulat volt, imádtunk egymásnak felszolgálni, nagyon vicces volt :) Főleg hogy rendes kaját kaptunk, így egyúttal mindig meg is vacsoráztunk! A tanárok is nagyon rendesek voltak, szerencsénk volt velük, bár néha elég fura helyzet elé állítottak minket: egyszer például Mazin, a libanoni tanárunk részegnek tettette magát, kiesett a székéből majd a padlóra hányt és alkoholért üvöltözött...Gondolhatjátok hogy nem álltunk a helyzet magaslatán...Fogalmunk sem volt mit kell tenni, csak rögtönöztünk, de meg voltak elégedve az eredménnyel :D Persze volt terhes utasunk, kisgyerek aki egyedül utazik, arab nőci aki nem akart férfi mellé ülni illetve rab is: ezek a szituációs gyakorlatok természetesen mind azért voltak, hogy ha élőben találkozunk ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel akkor ne lepődjünk meg...Legalábbis ne annyira :D
Mára ennyit, holnap repülök Manchesterbe, ez lesz az első utam :D
Nagyon izgulok, de remélem minden rendben lesz :D
Ha hazaértem rakok fel képeket a karácsonyról és szilveszterről! Na és persze Manchesterről :D
Puszi mindenkinek!
Tudom, tudom, ezer éve nem írtam, az év vége kissé sűrűre sikeredett...
December 28-án befejeztük a training-et, másfél hét service után.
Leginkább felszolgálássál foglalkoztunk, megtanultuk hogy kell reggelit/ebédet/vacsorát kínálni, különböző koktélokat készíteni, hogy kell bánni az utasokkal és hogy milyen udvarias kifejezéseket kell használnunk ahhoz hogy különlegesnek érezzék magukat :D De ezek szakmai titkok :)
Rengeteg gyakorlati óra volt, amit a szimulátorokban töltöttünk. Mindig nagyon jó hangulat volt, imádtunk egymásnak felszolgálni, nagyon vicces volt :) Főleg hogy rendes kaját kaptunk, így egyúttal mindig meg is vacsoráztunk! A tanárok is nagyon rendesek voltak, szerencsénk volt velük, bár néha elég fura helyzet elé állítottak minket: egyszer például Mazin, a libanoni tanárunk részegnek tettette magát, kiesett a székéből majd a padlóra hányt és alkoholért üvöltözött...Gondolhatjátok hogy nem álltunk a helyzet magaslatán...Fogalmunk sem volt mit kell tenni, csak rögtönöztünk, de meg voltak elégedve az eredménnyel :D Persze volt terhes utasunk, kisgyerek aki egyedül utazik, arab nőci aki nem akart férfi mellé ülni illetve rab is: ezek a szituációs gyakorlatok természetesen mind azért voltak, hogy ha élőben találkozunk ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel akkor ne lepődjünk meg...Legalábbis ne annyira :D
Mára ennyit, holnap repülök Manchesterbe, ez lesz az első utam :D
Nagyon izgulok, de remélem minden rendben lesz :D
Ha hazaértem rakok fel képeket a karácsonyról és szilveszterről! Na és persze Manchesterről :D
Puszi mindenkinek!
 |
| Esti kilátás a suliból |
 |
| A szimulátor amiben a service-t gyakoroltuk |
 |
| Business Class- Bar |
 |
| Business Class cabin |
 |
| First Class cabin |
 |
| Ancsi tusolt egyet a spa-ban :) |
 |
| A világ egyetlen repülő fürdőszobájában! |
 |
| First Class utazó :) |
 |
| Economy class: ahol mi fogunk dolgozni (még ennyi széket...) |
 |
| Ancsi és az italos kocsi :) |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)