Fly Dubai: február 2011

2011. február 25., péntek

What a great day!

Ez a nap különösen jól indult, ugyanis kapásból 3 jó hírrel is szolgálhatok!

Először is megkaptam a márciusi rosterem! :)

Sajnos még egy héten keresztül reserve-n leszek, nem is értem hogy miért, azt hittem február 28-ával véget ér ez a bizonytalanság, de sajnos csak március 5-től kaptam beosztást...Na mindegy, ez az egy hét majdcsak eltelik valahogy...

Viszont a márciusomnak NAGYON örülök: 2x Sydney/Auckland és egy Hong Kong/Bangkok! :)

Lehet hogy furcsálljátok hogy csak 3 utam lesz ebben a hónapban, de ezek összesen 16 napot tesznek ki! Eddig 10 szabadnapot kaptam, és majd meglátjuk hogy ezen az egy hét reserve-on mennem kell-e valahova...
Mindenesetre nagyon örülök, mert a Sydney/Auckland járatot nagyon szeretem: az utasok angyalok, a layover hosszú, mindkét várost imádom, az allowance szuper, a flying hour pay-ről nem is beszélve :D Bár nagyon fárasztó és sokan panaszkodnak a jetlag miatt (nekem is meggyűlik vele a bajom általában) de az út maga engem kárpótol mindenért! Ezúttal szeretnék majd kicsit kimenni Sydney-ből, elmenni Bondi beachre, hajókázni, állatkertbe menni, Auckland-ben szintén jó lenne kicsit kirándulni, úgyhogy minden bizonnyal újabb képek várhatók majd! ;)

A Hong Kong/Bangkok úton még nem voltam, nagyon jókat nem hallottam róla sajnos :D Mindenki csak stinky (büdös)-nek csúfolja, mert állítólag az utasok első reakciója a boarding után az hogy lerúgják a cipőjüket ami hát enyhén szólva ad egy kellemes bukét a cabinnak :D Már alig várom... Viszont Hong Kongot szerettem (legalábbis úgy emlékszem), Bangkokban pedig még soha nem voltam!! Nagyon nagyon izgatott vagyok, Thaiföld mindenki egyik kedvenc helye, 10 cabin crew-ból 8 tuti azt mondja hogy ez az egyik kedvenc desztinációja, annyira szereti mindenki!! Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok :D

Másodszor ma felrakták a portálra a januári fizetésem, amit elvileg ma vagy holnap fognak átutalni! Ez lesz az első teljes fizetésem (végre valahára), mert eddig csak az alapfizetést kaptuk, ami éppenhogy elég volt a hó végéig, viszont mostmár rájön a flying hour pay, ami megduplázza a fizut, ráadásul januárban 97 órát repültem,ami elég sok, így még több pénzt is kapok!! És mindez adómentesen... :) Na nem akarok nagyon számokba bocsátkozni, legyen elég annyi hogy iszonyatosan örülök :D

A harmadik egyben utolsó jó hír, hogy egy kedves cseh ismerősöm még a training ideje alatt készített rólam néhány képet az egyenruhában... Ő hivatásos fotós volt otthon, de nem nagyon tudott elhelyezkedni ezért jött külföldre, tehát már alig vártam hogy átküldje a fotókat, mert tudtam hogy biztos nagyon jók lesznek :D Még mielőtt átküldte volna azt mondta hogy lehet elküldi valami hivatalos Emirates szervnek néhány képem, mert azt mondta szerinte katalógusba valók...De mondtam hogy szó se lehet róla míg én nem láttam őket :)
Amúgy pont nemrég láttam a portálon hogy lehet jelentkezni Face of Emirates-nek, ami ilyen modell jellegű munka, lényege hogy fotózásokon kell részt venni és az Emirates-t prezentálni hivatalos eseményeken...Azt hiszem a próbaidő után megpróbálok bejutni: plusz utazás, plusz pénz, szerintem megéri :D Na mit szóltok a két képhez?

2011. február 23., szerda

Február I.

Először is mindenkitől bocsánat hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de sajnos leesett a laptopom az ágyamról és a kijelző teljesen tönkrement, így a drágám az egész hónapot a szervízben töltötte...Ma sikerült végre hazahoznom, úgyhogy mostantól visszaáll a rend és folyamatosan jönnek az újabb és újabb posztok! :)

Köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat, sokan írtátok hogy ne hagyjam abba az írást és hogy mindenki nagyon élvezi a blogot- nem is tudjátok milyen jó ezt hallani, nagyon aranyosak vagytok! :D

Igazság szerint lehet hogy a laptopom megérezte előre hogy ebben a hónapban nem fog velem semmi különös történni -ezért fogta magát és fejest ugrott- , mindenesetre a február elég csendesen telt (bár még 5nap hátra van :D )

Azt már sokan tudjátok hogy ebben a hónapban reserve-on vagyok, ami azt jelenti hogy nincs havi beosztásom, vagyis minden este 6 órakor fel kell hívnom őket hogy másnap mi lesz a "programom": szabadnapom lesz, home standby-on vagy airport standby-on leszek vagy esetleg repülök...Magyarul "beugrós" vagyok, bármikor bárhova berakhatnak...

A home standby otthon töltött, általában 8 órás időszak (vagy 6tól 14ig vagy 14től 22ig), amikor telefonon hívhatnak egy 2-3 óra múlva induló járatra...vagyis a hívástól számítva körülbelül 1órám van összekészülni és elindulni a reptérre, ami akárhogy nézzük is nagyon kevés, tehát általában a standby előtt be kell csomagolni a bőröndöket (nyári és téli ruhát egyaránt hiszen bárhova hívhatnak), szépen ki kell készíteni az egyenruhát és várni....Kétszer hívnak a szobatelefonon, egyszer a mobilon és ha egyikre sem válaszolok akkor automatikusan absent, vagyis igazolatlan, ami elég nagy dolognak számít, nem ajánlatos egyszer sem megjátszani (főleg próbaidő alatt)
Az airport standby ennél sokkal rosszabb...Általában 4óra hosszú, és felöltözve, útra készen kell a reptéren várni a lounge-ban...Szerencsére meg nem osztottak be soha eddig, de nagyon esélyes hogy nem úszom meg és az elkövetkező pár napban lesz szerencsém 4órát szenvedni a váróteremben... :D Van egy Tv, újságok és egy kávézó, de tartok tőle hogy ezeket 1óra után meg fogom unni :)

Ebben a hónapban eddig 2 azaz KETTŐ utam volt, ami nagyon kevés :D Ráadásul az első elég kalandosra sikeredett... Február 4én beraktak home standby-ra reggel 6tól...Mivel előtte eddig csak egyszer voltam standby-on januárban, és akkor nem hívtak, azt gondoltam ugyan miért hívnának ez alkalommal?! :D Úgyhogy Ancsi fogta magát és elment bulizni a többiekkel :D Természetesen alkoholt nem ittam, azt azért nem kockáztattam meg, de egész este táncoltunk, nagyon jó buli volt, úgyhogy sikerült 5körül hazakerülnöm. Pontosítok: nem haza, hanem a szomszédba, ugyanis Ritánál volt még egy kisebb after party :) Beszélgettünk, táncoltunk, szuper volt, úgyhogy arra gondoltam hogy haza sem megyek, ha akarnak majd hívnak a mobilomon! Na erről lebeszéltek a többiek, mert a tapasztaltabbak mondták hogy néha rossz a vétel és nem működnek a mobilok, és ha nem tudnak elérni az az én hibám...Úgyhogy rendesen hazaküldtek :D De megbeszéltük hogy ha 7ig nem hívnak akkor menjek vissza, mert 8-9körül elég sok járat van, tehát ha kellek akkor rögtön 6után fognak hívni, ha pedig nem akkor max később 10-11körül. Tehát fogtam magam, hazamentem, nem voltam annyira fáradt, de azért megittam 1-2kávét a biztonság kedvéért... Épp el akartam kezdeni egy filmet nézni, bevackoltam magam az ágyba, amikor....Megcsörrent a telefon! Rögtön arra gondoltam, hogy biztos a többiek szórakoznak...Hát nem, a Duty controller volt!!! Egy fiatal srác volt, megkérdezte hogy vagyok, félve mondtam hogy jól (lehet azt kellett volna hogy nem vagyok jól hátha akkor megkegyelmez :D ) majd kedvesen közölte hogy az remek, mert 2 óra múlva a TORONTO-i járaton fogok csücsülni, úgyhogy 1 óra múlva legyek a reptéren... Először nem is tudtam mit mondani, csak azt hogy komolyan? Erre elkezdett nevetni, hogy igen, miért? :D Mondtam hogy jaaaa, semmi semmi, csak nem gondoltam hogy hívni fognak... Erre megkérdezte hogy voltam-e már Kanadában, mondtam hogy nem, erre közölte hogy akkor jobb ha örülök, mert elég ritkán osztják be az embereket erre a járatre :D Hát nagyon örülni nem tudtam, ugyanis akkor jöttem rá hogy semmit de SEMMIT nem pakoltam össze, a bőröndöm tök üresen állt! :D Haha, beállt a teljes pánik :D Kapásból felhívtam Ritát, sok-sok csúnya szó kíséretében megállapítottuk hogy ennyire szerencsétlen nem lehetek hogy egy egész éjjelen át tartó buli után beraknak a Sydney melletti leghosszabb járatra!! :D Dehát nagyon szidkozódni nem volt idő, mert nagyon kellett sietnem...Össze-vissza rohangáltam, sminkelés közben dobáltam be a ruhákat a bőröndbe, tusolás közben pakoltam be a neszeszert és öltözés közben hajigáltam a cipőket...végül magam sem értem hogyan de időre kész lettem és pontban 1óra múlva a reptéren voltam...Na és ekkor kezdtem leereszteni...Addig a stressz ébrentartott, viszont a briefing alatt már éreztem hogy nem lesz ez így jó, muszáj lesz az első pihenőt kérnem, mert ki fogok purcanni... Hát nem tudom hogy valaha valaki érzett-e már hasonló fáradtságot, de esküszöm úgy éreztem mintha be lennék csiccsentve! Szédültem, a lábaim folyton összegabalyodtak (egyszer majdnem hasra is estem a sorok között :) ), az agyam kezdett kikapcsolni, az angol se ment olyan simán mint szokott, szóval fura volt :D De mondtam a crew-nak hogy általában nem vagyok ilyen szerencsétlen, csak fáradt vagyok :) Végül sikerült elmennem pihenni az első break-en, az a 3óra alvás megváltás volt, úgy aludtam mint a tej :) Utána pedig simán ment minden!

Az a bizonyos buli YYZ előtt- még így is megérte :)

Mindenesetre ez után az út után azt gondoltam, hogy többet nem fogok buliba menni standby előtt, hát ehhez képest kapásból a következőn megint eljátszottam ugyanezt :D Viszont akkor nem hívtak, hahaha :D

Folyt.köv.

2011. február 3., csütörtök

Január

A 2011es év minden szempontból új élményeket hozott, már rögtön az elején :)
Manchester, Párizs, London, Sydney és Szöul. Jobb rostert nem is kaphattam volna kezdésnek!

1. Manchester
Az előző posztban azt hiszem elég részletesen leírtam az eseményeket :)

2. Párizs
Ez az a város ahova bármikor szívesen visszatérek, egyszerűen megunhatatlan, imádom (L)

A hotelszoba (a szállás sajnos a reptér mellett van, úgyhogy kb 40perc metróval az út a központba)

Chatelet- picit borús volt az idő, de Párizs még így is szép!

Eredeti francia kávézó

Naná hogy belemozdultam :D De úgyis a háttér a lényeg!

Utcakép

Notre Dame (mellettem a görög kolléga)

Francia hagymaleves, egy pohár Merlot, naplemente és a Notre Dame

Desszertként mi más, mint crepe?! :)

Beauty

3. London
Sajnos a városba nem jutottunk el, mert későn értünk a hotelba, ráadásul szörnyű idő volt, úgyhogy csak egy vacsorára futotta :) Egy nagyon helyes kis angol étteremben ettünk a hotel mögött, a crew állandóan idejár vacsorázni, mint később megtudtuk! A pilótákkal össze is futottunk, nem tudom hanyadik sörüket itták, de láthatólag jól érezték magukat...

A hotel

English afternoon tea

Sheperd's pie - még soha nem ettem, úgyhogy ki kellett próbálnom ezt a tradícionális angol ételt! Isteni volt, de iszonyat laktató: májas ragu krumplipürével a tetején...A felét se tudtam megenni... (a göndör hajamon látszik hogy jól eláztunk...)

4.Sydney
A régi ismerős...2 éve nem láttuk egymást, de semmit sem változott :) Ragyogó napsütés és 30fok várt minket, vasárnap reggel volt mikor megérkeztünk, autót és embereket az utcán alig láttunk, csak néhány futó rohangált a parkban! :) Megreggeliztünk, sétáltunk egy nagyot a városban, majd 3óra körül visszamentünk a hotelbe...Ott még kávézgattunk, beszélgettünk, de annyira fáradt voltam, hogy szédültem és fekete foltokat láttam, úgyhogy jobbnak láttam visszavonulni, habár csak délután 5 óra volt :D De nem bírtam tovább! Másnap mentünk Aucklandbe, ahol elvileg lett volna 24 óra layoverünk, de az előttünk lévő járat nem tudott felszállni valami elektronikai probléma miatt (úgy látszik ez elég gyakran előfordul) úgyhogy 5óra után vissza is repültünk Sydneybe! Ez az 5óra jól telt: először leszálltunk a gépről, a reptéren szendvics, süti, gyümölcs, kávé/tea várt minket, majd visszamehettünk a gépre (ezt általában nem szokták megengedni) és az első osztályon lévő lakosztályokban pihentünk :D Hát csodás volt! Megnéztem egy filmet, majd bekapcsoltam a széken az "ágy" üzemmódot és egy jót szundikáltam :) El tudnám viselni ha mindig ott kellene repülnöm :D

Hotel

Kilátás a szobából

Vasárnap reggel

Álmos arcok - 13 óra munka után

A tökéletes cappuccino, mert megérdemlem :)

Harbour

Harbour bridge

Az a bizonyos Operaház

Sam Brazíliából, Denise Malajziából és Fares Libanonból

5. Szöul
Első ázsiai utam Dél-Koreába vezetett. Sajnos eddig ez volt a legrosszabb utam, dehát egyszer ennek is el kellett jönnie :D A koreaiak semmilyen nyelven nem beszélnek az anyanyelvükön kívül, csak és kizárólag testbeszéddel lehet kommunikálni velük. Nem mosolyognak, nem köszönnek, rám se néznek boardingnál...Mondhatnám hogy bunkók, de nem azok, egyszerűen ilyenek és kész...Ha akarnak valamit nem kedvesen kérik, hanem felháborodottan követelik a WATER,WATER-t...Ha pedig kiviszem nekik hatalmas Emirates mosollyal, még csak rám se néznek, nemhogy megköszönnék...A harmadik ilyen eset után elment a kedvem az egész úttól és onnantől kezdve nem törtem magam :D Csak szimplán kiszolgáltam őket, de semmi több... A szervíz még vicces volt! Külön menüt kapnak, ami le van fordítva koreai nyelvre, de természetesen senki nem olvassa el, mert hát minek is? És itt jön az Activitiy: elmagyarázni nekik hogy mi az aznapi kaja, huszonötször elmondani hogy NINCS HAL, csak csirke meg marha...Istenem, annyira de annyira fárasztóak!! :) Próbáltam könnyedén felfogni a dolgot, de úgy a 80 és a 90-ik utas között adtam fel azt hiszem, onnantól kezdve alig vártam hogy befejezzük a szervízt és végre valahára vége legyen az útnak...Ilyet még sosem éreztem előtte...Fura volt :S
A város se köszöntött kedvesen, csak amolyan koreai módjára: mínusz 14 fok volt!! Mikor kilépve a reptérről elfutottam a csomagokkal a buszhoz, azt hiszem az ujjaim kisebb fagyási sérülésen estek át! :D Este elmentünk együtt vacsorázni, egy igazi koreai barbecue-n vettünk részt! Az asztal közepén van egy grillsütő és mindenkinek magának kell megsütnie a husiját :) Nagyon jópofa volt. A húsoknak nem volt különösebb íze, nem voltak túlságosan befűszerezve, viszont sok szósz és mártás volt hozzá, úgyhogy finom volt nagyon! :) Jah azt elfelejtettem mondani hogy nagyon csípős és fűszeres minden, van egy úgynevezett "kimchi" nevezetű salátájuk, ami chiliből és savanyú káposztából áll. A legtöbben nem tudták megenni, olyan erős volt, nekem kifejezetten ízlett :D (itt mellesleg megjegyezném, hogy mostanában megszerettem a csípős ételeket! ez lehet hogy a korral jár, mindenesetre Anyukám génjei most kezdenek kibontakozni, ő ugyanis imádja az erőset :) ) Akartunk bort is inni,de az esélytelen volt, úgyhogy kipróbáltunk egy koreai italt, amit azóta se tudok hogy mi volt, talán valami rizspárlat, de se íze se bűze nem volt...Viszont a koreai sör...Hát az valami isteni! Egyáltalán nem keserű, imádom! (hoztam is haza 4üveggel, de már elfogyott :D )

A szokásos hotelszoba kép :)

A minibár és Ancsi egyenruhában

Az étterem ahol ettünk

A hely belülről

Leginkább Pierre Franciaországból és Kae Japánból sütögette a húsokat

Csípős káposztaleves is volt

A mártások (fokhagymát is grilleztünk)

Jitka Csehországból

A pincér is besegített...

Nagyon hideg volt!! (a kesztyűmet persze Dubaiban hagytam, hahaha)

Másnap reggel nyakunkba vettük a várost: megreggeliztünk egy helyes kis kávézóban, majd kb egy órás metrózás után feljutottunk a város egy dombjának tetejére, ahol egy palota állt! Sajnos az 500 épület nagy részét a japánok a háború idején lerombolták, de azért egy-kettő megmaradt! Csodaszép volt, nagyon tetszett...A túra és a sok sétálás után megebédeltünk: én egy koreai levest ettem,amiben volt tészta, káposzta, rántott rák és rántott falevél (az utóbbi egész finom volt :D )