2013. január 14., hétfő

Let's talk about the job III

Dubai-al sajnos még mindig nem sikerült teljesen megbarátkoznom...
Bár sokat lendített a dolgon hogy nyáron beköltöztünk a városba és mostmár nem a sivatagban élünk :)

Sajnos óriási különbségek vannak az Emirates szállások és a lakások között, ezt mi is megtapasztaltuk...
Másfél évig éltünk Ritával Al Nahda-ban, ami akkor a kezdetek kezdetén jó volt hiszen az összes ismerősünk és barátunk a környéken lakott, így sűrűn össze tudtunk járni velük. Aztán persze szépen lassan mindenki a "város" felé vette az irányt, így idővel mi is rájöttünk hogy jobb lenne nekünk máshol lakni. Alá is írtuk a papírt 3an lányok (egy belga barátnőnkkel együtt) hogy szeretnénk egy lakásba költözni közelebb a városközponthoz, de kb 1 évbe telt mire végre megkaptuk ezt a lakást amiben most lakunk! Azt hittük már soha nem jutunk ki a "homokdűnék fogságából" de megérte várni... Mert ez a lakás, hát ez egy álom!
A Sheikh Zayed Road-on fekszik, ami Dubai főutcájának számít, minden fontosabb nevezetesség, hotel és étterem itt található. Ha az utcára lemegyünk nem kell a homokban járnunk mint anno Al Nahda-ban, van rengeteg bolt és üzlet a közelben, szóval nagyon kényelmes. Mi a 20-ik emeleten lakunk, minden szobához tartozik külön fürdőszoba, csodás kilátás nyílik az öbölre a nappaliból, a lakás rettentő napos és csendes szóval tényleg megérte várni :)

Az én kis birodalmam :)



A fürdőszobám (nem látszik, de balra van a tusoló)

A folyosó ahonnan a szobák nyílnak
Konyha

...

Étkező

Nappali (az összes bútort az Emirates biztosította)

Erkély

Kilátás a teraszról

Dubai a szórakozóhelyeken, az éttermeken és a bevásárlóközpontokon kívül sok mást nem tud felmutatni, kultúrális kikapcsolódásra itt nemigen lehet számítani. Az én legnagyobb szívfájdalmam hogy nincs színház sem, és bár imádok moziba járni, itt még azt is abbahagytam mert a jelenetek önkényes kivágása a filmekből nem igazán tetszett! A klubbokba már régóta nem járunk: az emberek és leginkább az a fennhéjázó stílus ami ott megy- hát köszönöm, abból én nem kérek! (amikor a buli kellős közepén felkapcsolák a villanyt, azért mert mindenkinek azt az arab úriembert kell néznie aki épp most vette meg a legnagyobb és legdrágább Dom Perignon pezsgőt, amit tűzijátékkal kísérve hoznak elé, hát én akkor fordultam el végleg azt hiszem a dubai-i éjszakai élettől...De mondjuk legutóbb közel másfél év után rászántam magam a barátaimmal hogy elmegyünk egy helyre, hát abból az egyik be volt zárva, a másikba meg be sem jutottunk- fél óra kinti ácsorgás és sorbanállás után hazajöttünk és folytattuk a bulizást! Ennyit a próbálkozásról :) )

Szabadnapokon szeretünk eljárni hotelek konditermeibe ahova általában ingyen léphetünk be illetve szabadon használhatjuk a medencét is, így egy egész napot kényelmesen el tudunk ott tölteni. Étteremekbe is szívesen járunk, rengeteg a lehetőség a jobbnál jobb helyek között (persze szinte mindenhol kedvezményünk van, általában 50%!) De még így is sokszor inkább itthon maradunk, főzünk valami finomat itthon, borozgatunk, beszélgetünk, áthívjuk a barátokat filmet nézni... Az ember megtanulja értékelni ezeket a "csendesebb" estéket egy-egy hajtósabb járat után..

Az egyik legutóbbi éttermi kiruccanásunk: Rita, a lakótársam, Cristina, egy romániai barátnőnk és Anna Magyarországról Kenneth-el, a barátjával Kenyából

Bár ez az egész cabin crew élet nagyon csillogónak tűnhet az utazással, a sok juttatással és a luxus élettel ami kívülről látszik, azért azt gondolom mostmár érzékelitek hogy nem fenékig tejfel itt sem az élet (de hol az?!) A folytonos utazás távol a családtól, ismerősöktől és barátoktól lelkileg eléggé megvisel mindenkit, a szállodai szobák és repterek közötti élet - bár mindig rengeteg emberrel vagyunk körülvéve- azért magányos. A csoportomban anno 2 évvel ezelőtt 17en indultunk, ebből ma már csak 15en vagyunk itt, és 2 másik emberről már tudom hogy a következő 2-3 hónapban szintén beadják a felmondásukat.
Az okok? "Elég volt". Megunták, belefáradtak, túlságosan hiányzik a család. Érthető... Sokszor én is úgy érzem hogy itt a vége... Aztán mindig jön egy újabb nap, egy újabb desztináció ahol még nem jártam és ahová szívesen elutaznék. Tehát az elszántság, a lelkesedés és az energia - bár kopottan- de azért még megvan :) Úgyhogy várhatjátok a következő bejegyzéseket még egy darabig! :)

2013. január 8., kedd

Let's talk about the job II

Mióta fenn dolgozom az emeleten, a Business osztályon, sokkal jobb kedvvel indulok dolgozni. :) 427 utas helyett csak maximum 76 an vannak, és ebből nekem maximum 10-12 embert kell kiszolgálnom, ami a turistaosztályhoz képest egy álom :) A szervíz kicsit bonyolultabb és több körültekintést igényel, olyan mint egy igazi étterem igazság szerint! Ráadásul van két pozíció amikor nem is kell a kabinban dolgozni: az egyik a konyhafőnök, a másik pedig a bárpultos. (A pozíciókat hogy ki hol dogozik mindig megkapjuk e-mailen az út előtt) Ez azért is jó mert így sokkal változatosabb a munka: a legutóbbi Melbourne-Auckland járatomon egész végig a bárban dolgoztam, 6 napon keresztül be sem tettem a lábam a kabinba! :) Persze ez is munkával jár, de teljesen más stílusú...
Az utasprofil is változott, több az egyedül utazó üzletember, a gazdagabb családok és a hírességek is. Igen, jól hallottátok, több híreséggel is sikerült találkoznom már :) Az egyik Fabio Cannavaro volt, az olasz focista, aki most épp Dubaiban játszik és az én Róma-Dubai járatomon jött vissza a családjával. Ott volt az anyja, a felesége három gyerekkel és a dadus is! A legkisebb fia nagyon aranyos volt, olyan 6-7 éves forma srác, cserfes, folyton dumált és ezer képet kellett készítenem róla a családjával :) Vicces volt! Legutóbb az egyik leghíresebb koreai színésznővel utaztam együtt, akinek fogalmam sincs mi a neve, de az ázsiai kollégák teljesen odavoltak hogy láthatták a csajt mert állítólag nagyon népszerű! Ja, sajnos nem az én járatomon utazott hanem Alex-én, de Cate Blanchett is járt már Emirates gépen  :D

"Best passengers ever!" Aki felismeri a képen látható párocskát, kap tőlem egy Emirates hűtőmégnest! :D


Amúgy maga a munka már teljesen rutin, mi a két évünkkel már öreg rókáknak számítunk a cégnél :)
A pakolás megvan olyan 10 perc alatt, én általában ha tudom hogy itt leszek Dubaiban 2 napnál többet akkor kipakolok a céges bőröndből- sokan nem törődnek vele és akkor is börőndből élnek ha itthon vannak, de én nem szeretem...Mindennek megvan a maga helye, hogy semmit se felejtsek itthon....Az öltözés is mostmár egyre gyorsabban megy, azt hiszem álmomból felriasztva is kész tudok lenni max 20perc alatt.

Az egyetlen dolog ami még mindig gondot okoz az az alvás. A folytonos időeltolódások és a különböző időzónák eléggé megviselnek, úgy látom hogy régebben könnyebben tűrtem a megpróbáltatásokat...Nincs mit tenni, én is öregszem! :) Egy 12-13 órás út után legalább 12órát szoktam aludni a hotelben és utána is még kell pár nap Dubaiban mire helyrerázódom...Az állandó gondolkodás és stresszelés hogy mikor kell lefeküdnöm aludni ahhoz hogy a következő járatra kipihent legyek, elég megerőltető. Számunkra nem igazán léteznek nappalok és éjszakák!
Vegyünk egy példát: Legutóbb a Melbourne-Dubai járatom reggel 6 kor szállt le. Körülbelül 2 órát rá kell számolni mire hazaérek, úgyhogy olyan 8:15re sikerült is a lakásba érnem. 13,5 órás repülőútról beszélünk, tehát elég fáradt voltam, fürdés-pakolás-evés után olyan 10kor mentem aludni. Délután 5kor keltem fel, viszont a 7órás alvás baromira nem volt elég, úgyhogy egész nap fáradt voltam. Este 11kor elnyomott az álom filmnézés közben, viszont kb éjjel 1kor felébredtem mert Alex ment dolgozni, utána pedig nem tudtam aludni vagy 4ig... Ekkor megnéztem a beosztásom és kiderült hogy a következő manchester-i utam 7:20kor fog indulni, ami azt jelenti hogy 5:20ra a reptéren kell lennem majd vagyis 4kor kell kelnem 2 nap múlva. Namost ez volt reggel 4kor! Elég egyszerű kitalálni hogy ha akkor hajnalban elalszom, mondjuk délután 3körül felkelek és eszerint folytatom a következő napot is, akkor nem fogok tudni időben ágyba menni és aludni egy jót majd kipihenten felkelni és reggel 4kor dolgozni menni... Tehát aznap felkeltem, elmentem itthonról, egész nap fel-alá mászkáltam, ittam két kávét, pörögtem, majd délután 5kor beájultam az ágyba és aludtam reggel fél4ig- ami pont jó volt, hiszen másnap ekkor kell majd felkelnem, tehát remélhetőleg ma is ágyba tudok menni olyan 5-6 körül... Tudom iszonyatosan hangzik, és nem is lehet ezt ép ésszel felfogni ha nem ebben élsz... De kismilliószor mentem már halálfáradtan, egy-két órás, sőt volt hogy alvás nélkül dolgozni, és az rémálom... Tehát muszáj folyton előre gondolkodnunk, terveznünk és kalkulálnunk. (csak halkan jegyzem meg hogy aki párkapcsolatban él annak még nehezebb, hiszen ott két beosztást kell összehangolni...na hát az külön tudomány...)

De igazság szerint mindenkinek megvan a maga rutinja, teljesen individuális hogy kinek mi válik be. Én mindig próbálok a következő járatom szerint "élni", és külföldön is tökekszem felvenni a helyi ritmust, de persze ez nem mindig sikerül. Van hogy akkor megyek aludni amikor épp álmos vagyok és úgy vagyok vele hogy ha a szervezetem pihenni akar, akkor irány az ágy! De még így is sokszor van hogy teljesen kimerült vagyok, viszont aludni nem tudok. Ilyenkor jönnek a  különböző nyugtató teák, természetes bogyók, mézes tej, Panadol night, vagy ha semmi nem válik be akkor be kell hogy valljam, van hogy lehúzok egy snapsz pálinkát vagy Bailey's-t! :) És extrém esetben még ez sem segít... De igaz ami igaz, ez abszolút "stewardess-betegség" és ennek nem is lesz vége míg új munkám nem lesz...

folyt. köv

2013. január 7., hétfő

Let's talk about the job

A 2013-as év beköszöntével elérkeztem az Emirates-el kötött hároméves szerződésem utolsó évéhez! Bár egyik szemem sír- hiszen már két éve távol élek a családomtól, barátaimtól és kis országomtól, a másik viszont nevet, hiszen olyan sok szép élménnyel és utazással gazdagodtam ami azt hiszem rendkívülinek számít!

Természetesen tudtam hogy rengeteget fogok utazni a munka kapcsán, de mikor összeszámoltam mégis mennyi helyre jutottam el kicsivel több mint két éve alatt, még engem is meglepett a végeredmény :)

Egy kis összesítő:
Munka kapcsán:
New York, Toronto, Glasgow, Manchester, London, Munchen, Párizs, Róma, Bangkok, Hong Kong, Kuala Lumpur, Szingapúr, Sanghaj, Peking, Szöul, Sydney, Melbourne,Auckland
(A A380-as desztinációk közül még nem voltam Moszkvában, Tokióban és Amszterdamban,de ami késik nem múlik :) Persze a fentebb említett városokban már többször voltam, majd talán egyszer ha felmondok csinálok egy összesítőt arról is hogy melyik helyen hányszor fordultam meg )

Nyaralás:
Sao Paolo, Seychelles-szigetek, Zürich, Genf, Johannesburg, Prága, Barcelona, Kina
(Braziíiaban, Kínaban,Barcelonában és a Seychelles-szigeteken több mint 10 napot töltöttem, tehát sikerült jól bebarangolni a környeket, a többi városban csak 1-2 napot voltam)

Azt hiszem az utazást még mindig "nem sikerült" megunnom...Persze van hogy nincs kedvem dolgozni menni mert nehez jaratrol van szo (ertsd: rovid repulesi ido, porgos kiszolgalas, nehezkes utasok) es persze olyan is van hogy hiába vagyok a világ egyik legszuperebb városában, mivel fáradt vagyok vagy épp nincs kedvem semmit csinálni, ezért a hotelben maradok és csak pihenek... Tudom hogy nem szabadna, régebben emésztett is a bűntudat rendesen emiatt, de ma már hozzászoktam a gondolathoz hogy egyszerűen képtelenség minden egyes út alkalmával várostnézni. Meg szerencsére ezeken a helyeken többször is megfordulok általában, úgyhogy amit elhalasztottam egyszer, azt majd egy következő út során be tudom pótolni! :) Természetesen nekem is vannak kedvenc helyeim: az egyik ilyen Bangkok! Az isteni kaja (pad thai kötelező!), a masszázs, a thai sör a forró időben és a kedves emberek mindig levesznek a lábamról! Vagy az örökké pezsgő New York, ahol akár a 13órás út után képesek vagyunk pihenés nélkül kapásból a városba indulni! Vagy Auckland, ahol mindig friss fűillat terjeng és ahol egy egyszerű városi séta a friss levegőben hetekre feltölt... :) De persze Európa is a szívem csücske, olyan mindig mintha hazaérkeztem volna! A világ összes többi pontjához képest itt érzem magam a leginkább "otthon"...

De hogy ne csak munkáról essen szó, azért a nyaralásokból sem volt hiány! A 10%os jeggyel öröm utazni, bár maga a standby nem egy leányálom... Ez a "vagy felférek a gépre vagy nem" érzés nem túl kellemes, mikor mondjuk mennél haza karácsonyra és a bécsi gépen 3-4 szék van csak hátra... Volt már sajnos hogy nem sikerült felférnem és Sao Paoloban vagy Zurichben ragadtam...Na hát azt nem kívánom senkinek! Akkor jön a vészhelyzeti járatkeresés: mikor indul a következő járat, hogy tudok rá jegyet venni, egyáltalán van-e hely azon a gépen, stb. Szóval nem egyszerű :( De persze az utazás maga mindent megér! Azért vicces hogy a munka kapcsán állandóan utazunk, de mikor van két-három szabadnapunk vagy szabadságunk, mindenki folyton azt tervezgeti hogy hova tovább...Valahogy túl sok látnivaló van a világban :) És nem akarnak az érdekesebbnél érdekesebb és szebbnél szebb helyek fogyni (szerencsére) :) Idén egyelőre tervben van Rio de Janeiro (ha minden igaz februárban megyünk a karneválra) illetve Koppenhága, ahova már ezer éve készülök hogy meglátogassam drága Anna barátnőm! :) De például december végén voltunk Alexal Genfben is, teljesen spontán...Úgy döntöttünk nem akarjuk az év utolsó napjait Dubaiban tölteni így megnéztem a járatok telítettségét, csináltam egy listát hogy hova mehetünk (választhattunk kb 10 város közül) és végül Genf mellett döntöttünk! A mininyaralásról láthattok lentebb képeket!

folyt. köv

A Genfi-tó madártávlatból...

...és közelről

Svájci finomságok

Lake Geneva

Városközpont

Most akkor merre is induljunk?!
Sétálóutca

A rengeteg park közül egy...

A legfinomabb péksütit itt ettem :)

Alkonyat

Aaaah csokibolt!!!

A város fentebbről

Karácsonyi díszkivilágítás

Az isteni fondü...
...helyi sörrel

Retró étterem

Óriásmadarak
Azért forralt bor is volt :)