First week of SEP Part 3

A hét második felét tűzoltással folytattuk! Megtanultuk elméletben a tűzoltási szabályokat, levetítve egy wc-ben, utaszéken vagy a csomagtárolóban történt tűzestre, majd természetesen gyakoroltuk a gépen is. Minden tűzoltáshoz 3 ember szükséges: egy tűzoltó, egy "backup" (magyarul segítő, aki átveszi a tűzoltó helyét ha kifogy a tűzoltó készüléke vagy valami gond van vele) iletve a kommunikátor, akinek tartani kell a kapcsolatot a Kapitánnyal, ugyanis ha a Kapitány komolynak ítéli a helyzetet, akkor rögtön lerakja a gépet a legközelebbi reptéren. A repülés folyamatában amúgy a legveszélyesebb dolog ami történhet, az a tűzeset, nagyon nagyon komolyan veszik hogy tudjuk a procedúrát és hogy tudjuk mi a dolgunk.

A vicces az hogy élesben is kellett tüzet oltanunk, ami azt jelenti hogy a gépen csak a füstöt és a tűz fényét szimulálták, de van egy külön épület ahol konkrétan szembetalálod magad egy kis tűzzel :)

Az osztály figyel

Amint a képen is látjátok van egy üveggel elválasztott szoba, ahol különböző helyről különböző időben és intenzitással csapnak fel a lángok, amiket nekünk korrektul el kellett oltanunk. Nem gondolom hogy félek a tűztől, de még egyszer nem szeretnék szemben állni hozzám hasonló méretű lángokkal...Higgyétek el nem volt jó érzés, még ha a kezemben is volt a tűzoltókészülékem :D De hős voltam, és eloltottam mindent ;)

Tűzoltás

 

 

Amúgy nem egyszerű ez a tűzoltás sem... Rengeteg fajtája van, például ha a WCben jelez a tűzjelző vagy a füstjelző, először meg kell állapítanunk hogy hideg vagy meleg az ajtó. Mert ha hideg akkor valószínű nem olyan komoly a helyzet és be tud menni a tűzoltó megnézni közelebbről hogy mi a baj. Viszont ha meleg az ajtó, akkor valószínűleg már nagyobb a tűz, ez esetben az első ember beereszt egy teljes palack Halont (ez a neve a tűzoltókészüléknek amit használunk: ez nem poroltó, hanem egy olyan kémiai vegyület ami elvonja az oxigént a tűztől) Közben persze folyamatosan beszélni kell a Kapitánnyal, ami szintén nem egyszerű mert megvan hogy milyen stílusban, milyen szavakkal és tisztán, érthetően mit kell elmondanunk konkrétan a tűzzel kapcsolatban....Szabályok,szabályok,szabályok :)

A "hősök"

A trainer-ek mesélték hogy azért is kell nagyon megtanulnunk ezt a részt, mert rengetegszer fogunk találkozni tűzesettel a gépen...Bizony, bizony, én sem akartam elhinni... Általában minden harmadik-negyedik gépen van rá példa, a leggyakoribb oka pedig a dohányosok: természetesen szigorúan tilos minden gépen cigizni,de nem értik meg hogy ez milyen veszélyes és hogy nem poénból tilos, ezért bemennek a wc-be, elszívják a cigijüket (jobb esetben a füstjelző nem szólal meg) majd az okoskám beledobja a csikket a kukába, ami persze televan használt kéztörlővel, így ha nem dugja víz alá a csikket kidobás előtt, akkor kész a baj...És rengeteg ilyen eset van!!! Mondták az oktatók hogy minden egyes tűzjelző hangjára "meg fogunk halni" egy kicsit (mármint az ijedtségtől) Mert mi tudjuk hogy ez mit jelent és hogy milyen következményei lehetnek :S Sajnos ráadásul az Emirates járatokon, idézem: "nevetségesen sok a tűzeset a statisztikák alapján" :( Mindenesetre én határozottan nem szeretném erősíteni a statisztikák számát...

UPDATE: A vasárnapi elméleti vizsgán sikeresen átmentem (ráadásul 100%-kal) illetve a tegnapi ajtóvizsgán is Excellent végeztem, úgyhogy nagyon meg vagyok elégedve magammal :D A második hét kicsit lazább abból a szempontból, hogy kevésbé vagyok fáradt a nap végére mert kevesebb a gyakorlatozás, viszont sokkalsokkal több az elmélet, így az otthon tanulás is :) Kaptunk két másik trénért, a portugál Miguel-t és a dél-afrikai Crystellt, akik fiatalok, aranyosak és jófejek, sokkal lazábbak az órák és sokkal jobban motiválnak is minket úgyhogy ebből szempontból kifejezetten jobb ez a hét :)

First week of SEP Part 2

Hétfő reggel a trainer-ek egy csini overallal és egy vastag zoknival vártak minket: a hét további részében a szimulátoroknál ez volt az egyenruhánk :D Volt nagy röhögés amikor megjelentünk egymás előtt a kezeslábasban :D

Fashion show

 A következő két napban evakuálási technikákat tanultunk, azon belül is előre nem látható vészhelyzeteket. A repülésben van egy úgynevezett 11 kritikus perc, amikor a statisztikák szerint a balesetek 90%-a történik. Ez a 11 perc vagy a felszállópálya felé menve (taxiing), vagy felszállás közben (rejected take-off) vagy már felszállás után történik amikor a Kapitány kapásból visszamegy a reptérre (return to field). Az eljárás mindhárom esetben elég bonyolult és hosszú lenne elejétől végéig itt leírni... Röviden:
- Taxiing közben ha azt halljuk hogy "Attention crew at stations" akkor azonnal a székünkhöz kell menni (jumpseat- ez a cabin crew-k széke az ajtók mellett) ki kell nézni az ablakon hogy mi a helyzet és további utasításokra kell várni.
- Ha felszállás közben nagyon erős rázkódást érzünk, akkor simán ülve kell maradni és kiabálni hogy "Bend down, hold your knees" Ezzel arra ösztönözzük az utasokat hogy olyan pózt vegyenek fel, amivel megvédik magukat és aránylag biztonságosan át tudják vészelni a gép rázkódását (brace position)
- Ha pedig már felszállás után jön az "Attention, crew at stations" mondat, akkor 2 percünk van a landolásig... Persze ezeket az utasításokat az utasok nem értik hogy mit jelentenek, pontosan azért hogy ne kezdjenek el pánikolni... (bár mostmár ti tudjátok, oooopssss :D) Ha jön a "Brace,brace" utasítás, akkor megint kiabálni kell a brace position-t és ez után várni...
Felállni csak és kizárólag a gép megállása után lehet: megint ki kell nézni az ablakon és csekkolni a kinti környezetet (füst, tűz, leszakadt szárny, stb :D )

És ha ezek után jön az "Evacuate, evacuate" parancs, na akkor van baj! Mert az azt jelenti hogy 90 másodpercünk van több mint 500 embert kimenekíteni a gépből...Vicces... Torkaszakadtából üvölteni kell hogy "Open seat belt, Leave everything, Come this way" -közben én kinyitom az ajtót, a csúszda autómatikusan kinyílik és ha már teljesen felfújódott akkor jön a "Jump and slide, jump and slide". Közben persze mutogatni kell, meg ide-oda hadonászni :D

Boeing csúszdák

Én nagyon élveztem az egészet, meg jól is csináltam, nagyon nem hibáztam, annyi volt hogy nem álltam félre az ajtónyitás után, úgyhogy valószínű elsodort volna a sok pánikoló utas :D Dehát ez kisügy :D Jah és nagyon szépen kiabáltam is, az volt a legjobb :D Amúgy meglepődtem mennyire nem tudják az emberek kiereszteni a hangjukat: hallottam hogy volt olyan csoport, ahol hazaküldtek egy lányt mert nem tudott elég hangosan kiabálni...márpedig vészhelyzet esetén magabiztosnak kell lenned, különben senki nem fog rád figyelni...A mi csoportunkban is van legalább 2 lány, akinek ez gondot okoz...Fura :S Mindenesetre én imádok evakuálni!! :) (a szimulátorban)

Ezek után jött a csúszdázás, mert természetesen azt is ki kellett próbálnunk :D 3szor csúsztunk le az A380ról, kétszer az alsó emeletről, egyszer pedig föntről...Az első kettőt még élveztem, baromi jó volt!! De a felső....Basszus, az ISZONYAT magasan van...Nem vagyok ijedős, de azért a tetején amikor lenéztem kicsit betojtam :D Főleg hogy a trainerek mondták hogy nagyon be fogunk gyorsulni a végére, úgyhogy mikor leérünk azonnal kezdjünk el futni, különben előre fogunk esni...Hát khhhhm, a csoportból 2 embernek sikerült nem elesni, a többiek (köztük én is) olyan szépen orraestek hogy csak na :D Akkorra röhögések voltak, hát azt látni kellett volna....Mint a rongybabák úgy esett mindenki fejjel előre :D Persze élesben ez nem lenne ilyen vicces,mert akkor nem vár lenn egy puha matrac amire esel, hanem valószínű össze-vissza törnénk az arcunkat meg a fejünket, úgyhogy a trainer-eknek annyira nem tetszett hogy így röhögünk egymáson :D Dehát annyira vicces volt :D :D Jah és még valami, az első csúszásnál sikerült elvesztenem az egyensúlyom az ugrásnál, így leért a jobb könyököm, úgyhogy körülbelül 1 másodpercig így csúsztam. Ez az 1 másodperc elég volt arra hogy csúnyán leégessem ott a bőrt...Képet nem töltök fel róla, mert nagyon ronda... :) Olyan lassan gyógyul.... Mindenesetre heg valószínű maradni fog, úgyhogy örök emlék lesz :D

Útban a 380 felé

First week of SEP Part 1

El se hiszem...ma végre befejeztük az SEP első hetét!!
Iszonyatosan fárasztó volt, és még hátra van egy hét, nem beszélve arról hogy vasárnap kapásból elméleti vizsgával kezdünk...pffff :S

Na de kezdjük az elején: tehát vasárnap reggel 7:30kor belecsaptunk a lecsóba :D Safety and Emergency Procedures :D Nem nagyon tudtuk mire számítsunk, de az előző csoport azt mondta hogy az első hét buli, teli szimulátorozással ami tök jó meg vicces, úgyhogy élvezzük ki, mert utána a második hét csak és kizárólag száraz elmélet lesz... Szóval aránylag pozitívan álltunk neki a hétnek :) Felkészítettek hogy minden szabad percünket pihenéssel töltsük mert nagyon fárasztó lesz: hát abszolút igazuk volt...

Reggel legelőször is megismertük a három trainer-ünket: Gillian-t, Dave-t és Zoe-t, majd megtanultunk pár alapfogalmat a repülőgéppekkel kapcsolatban. Azt tudni kell hogy mi A380-as csoport vagyunk, tehát csak egy gépre leszünk kiképezve, ellenben a Main fleeten azt hiszem 3 vagy 4 gépet tanulnak a többiek. Ez soknak tűnhet de nem az, mert kicsi az eltérés közöttük, ráadásul a 3-4 gép tananyaga együtt majdnem annyi mint a mi behemótunké :D Szóval nem tanulunk kevesebbet egyáltalán, sőt....

A bemutatkozások után egyből lementünk a szimulátorokhoz! Hát az "elállt a lélegzetünk" kifejezés nem tükrözi eléggé mennyire el voltunk ámulva attól amit láttunk...

A szimulátorok

Egy óriási terem, közepén egy hatalmas medencével és három "fél" repülővel...Gyönyörűszép, csodálatos és még annál is jobb! :) Mondtam már hogy a Qataros újoncok ide járnak át Dohából gyakorlatozni?? Na hát ennyire jó, korszerű és egyedi a mi Training College-unk :D
A három gépből kettő Boeing, ezeken is tanulunk, mert ezek mozognak is (erről később), az A380as sajnos nem...Dehát ez legyen a legkevesebb... :)

A kétemeletes csodagép a miénk :)

Ezek a szimulátorok mind eredeti gépek voltak fénykorukban, tehát a belsejük teljesen megegyezik a működőképes madarakéval. Körbevezettek minket mindegyiken, megmutatták a pilótafülkéket, a gépek felépítését hogy miről fogunk ezen a héten tanulni, stb. Aztán jött egy kis repülés, ahogy ők nevezték: flight to remember :D Egy vészhelyzeti evakuálást csináltak nekünk, és hát elhihetitek hogy elég élethű volt a dolog...elmentek a fények, rázkódott ide-oda a gép fel-alá-jobbra-balra, az egész kabin megtelt füsttel, mindenféle félelmetes hangok és sikoltozások jöttek innen-onnan, közben a trainerek ordibáltak (úgy ahogy evakuálásnál kell) szóval jó kis bemutatót tartottak, mindenkinek megjött a kedve az SEP-hez :D

Ezután a sok izgalom és újdonság után lehűtöttek minket egy kis elmélettel: következett röpke 2 óra elmélet, megtanultuk a váratlan evakuálási technikákat, amikor valami olyan dolgot észlel a Kapitány hogy rögtön ki kell menekíteni mindenkit. Ez lehet a felszállópályára menve, közvetlenül felszállás előtt vagy már felszállás után amikor rögtön vissza kell menni a reptérre. Ennek a három fajtának kisebb eltéréssel de más és más a technikája, úgyhogy ezeket szépen átvettük lépésről lépésre. Elsőre elég komoly témának tűnt, dehát nincs elvesztegetnivaló időnk, azért kell ennyire sietni hogy minél hamarabb repülhessünk :D

Az egyik szimulátor belsejében (Ancsi figyel a trainer-re)

Mutattak egy-két repülőgép szerencsétlenséget is, nem elrettentésképp, hanem tanulságképp. Ettől függetlenül azért mindenkinek összeszorult a gyomra... Minden baleset több, egymástól különálló hibából állt, amelyeket mi mind elemeztünk és természetesen megtanultuk hogy emiatt a hibák miatt később hogyan változott a nemzetközi szabályzat. A mai szabályokhoz képest ezek a hibák mostmár fatálisnak tűnnek, de akkor nyilván nem voltak azok... A lényeg hogy mi már tudunk bánni a helyzettel! :)

Az első napot az ajtók tanulmányozásával zártuk, megtanultuk kinyitni és becsukni őket elektromosan és manuálisan...Ez így elsőre egyszerűnek tűnhet, de nem az :D Ez nem egy szokványos ajtó az biztos...Kb 3 órát töltöttünk vele, megvizsgáltuk kívül-belül és persze gyakoroltunk. Az Emirates kiképzés azért is híres többek között mert rengeteg a gyakorlati oktatás: amit megtanítanak elméletben azt rögtön megmutatják gyakorlatban is, legyen az egy tűzeset vagy egy mentőmellény. Tényleg mindent látnunk kell élőben, ez az alapja az egésznek: meg kell tapasztalnunk hogy mivel hogyan kell bánni, hogy élesben már ne legyen vele gond és ne kelljen azon gondolkodni hogy ilyen esetben most mit kell tennem? Bár nem mondom hogy azért teljes nyugodtsággal fogok kezelni mondjuk egy tűzesetet a repülőn, de tudom mit kell tennem, tudom hogy milyen eszközökre van szükségem és hogy hol találom azokat, mert elgyakoroltam többször is, és persze tudom a szabályokat hogy kinek mit kell mondanom, kit kell hívnom stb. A repülőn nincs idő gondolkodni, ott csak egyszer lehet hibázni...Ezért veszik ilyen komolyan ezt az egészet, megjegyzem teljesen érthető módon.

Reggeli álmos, de azért izgatott mosoly a "repülés" előtt :D

Amúgy iszonyat mennyi szabály van: minden egyes lépésünkre, szavunkra, hanglejtésünkre, mozdulatunkra figyelni kell, mert rettentő szigorúan megvan minden helyzetre az eljárás hogy mikor mit kell tennünk, legyen az csak egy ajtónyitás vagy egy sivatagi vészhelyzeti landolás. És pontosan azért van ennyi szabály, hogy ki tudják szűrni a hibákat...Csak akkor is nehéz, mert rettentő sok az új információ iszonyú rövid idő alatt, ráadásul mindez angolul, teljesen új és idegen repülési szakszavakkal, kifejezésekkel és technikákkal, amit nemcsak hogy meg kell tanulnod, de gyakorlatban is rögtön meg kell mutatnod mit tudsz...Úgyhogy nem könnyű!! :D De nem panaszkodom, mert nagyon élvezem,  nem gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog :)

Szóval az első nap hosszú volt, nagyon érdekes, de amit még a hét tartogatott....
Azt majd megtudjátok holnap...
 :)

SEP

Nincs erőm írni, most csak egy képre futja hogy lássátok miből áll a napom 110%-a jelenleg...

"Open seatbelt! Leave everything! Come this way! Jump and slide!" :D

Beach

Tegnap elmentünk az Al Mamzar Park Beach-re, ami a szállásunktól kb 10 percre van taxival. Ez az egyik legközelebb fekvő strand, és mint utóbb kiderült, az egyik legjobb is, ugyanis néhány csoporttársam már volt más helyeken is (nagyobb és felkapottabb strandokon) de azt mondták messze ez a legjobb: nyugodt, tiszta, lehet fényképezni (valahol nem lehet...) és csak 5 dirham a belépő (kb 300 forint)

Kilátás a strandról a negyedre ahol lakom

A strand közepén egy hatalmas park van ahol megszámlálhatatlan család sütögetett, grillezett, piknikezett (isteni illatok voltak :) ) Mindenféle nációt lehetett látni, indiaitól kezdve helyi arabokon át európaiakat, ázsiaiakat, szóval tényleg mindent: a feketébe bebugyolált nők és az európai bikinis lányok szépen megfértek egymás mellett.

Beach

A csoportomból egy lánnyal mentem, Ritával, a többieket nem ismertem, mert ők mind Rita előző csoportjából vannak - ja igen, ezt még nem meséltem: Rita előttünk kezdett 2 héttel, de lecsúszott hozzánk, mert bevallotta hogy van tetoválása. Igazság szerint ha nem látható helyen van akkor nem kell szólnod róla, de mivel nyomatékosan megkérnek rá hogy nyugodtan elmondhatod, nem lesz belőle semmi baj, ezért Rita elmondta, és 14 nap "szobafogságot" kapott. Ez azt jelentette hogy a szobájában kellett várnia a döntésre, miszerint hazaküldik vagy maradhat. Végül maradhatott, de bekerült a mi batch-ünkbe és ráadásként kapott egy warning lettert is, ami azt jelenti hogy 6 hónapig semmilyen szabályt nem szabad áthágnia, különben rögtön repül haza....Úgyhogy szegény rendesen be van tojva, érthető is...Főleg most hogy a training alatt annyi szabály van, hogy hogy kell kinézned, hogy 1 percet sem késhetsz sehonnan, hogy a háziknak kész kell lennie, stb. Elég képmutatóak amúgy ebből a szempontból, mármint az Induction week-en is egész végig mosolyogtak, szórakoztak velünk a trainer-ek, mindenre azt mondták hogy nyugodtan valljunk be bármit, nekik mindent el lehet mondani, ne titkoljunk el semmit. Aztán kiderült hogy minden egyes lépésünk és mozdulatunk figyelik, mindent leírnak: hogy hogy kommunikálunk, hogy viselkedünk, mennyire tartjuk be a szabályokat szóval MINDENT. És a próbaidő előtt, a 6hónap lejárta előtt van egy beszélgetés a Cabin Crew Manager-rel azt hiszem, amikor szépen előhúzzák ezt a listát, és végigkérdezgetik hogy akkor ezt és ezt miért csináltad? Nem semmi...Mindenre oda kell figyelni, úgyhogy nagy a stressz :S
Szóval a strandon lévő emberek közül csak Ritát ismertem, de a többiek is nagyon jó fejek voltak. :)

Rita, Karolina (from Poland) and me

Az idő csodás volt, kb 32-33 fok, a nap nagyon melegen sütött, bár a többiek szerint nem- ők állították hogy mióta itt vannak alig barnultak és hogy egyáltalán nem kell félnem a nap káros sugaraitól :) Hát én azért féltem hogy leégek úgyhogy kicsit kívülállóként de a pálmafa árnyékába húzódtam. Amúgy jól elindultam a strandra naptej és sapka nélkül :D Jellemző hogy ez a két dolog nem volt nálam :)

Dinnyeevés

A többiek meséltek hogy nagyon kell vigyázni a lányoknak a strandon a helyi arab férfiak miatt. Rita mesélte hogy egyszer beúszott egy barátnőjével a tengerbe és egyszercsak azt vették észre hogy 5-6 faszi mint a cápák bekerítették őket...Tök megijedtek, de szerencsére sikerült gyorsan kijönniük...Állítólag vannak ennél durvább sztorik is, azt nem mondták el, csak annyit hogy legyünk óvatosak. Én Ritával és két sráccal mentem be fürödni, és még így is ránkszállt pár srác...folyamatosan mellettünk ugráltak és állandóan lefröcsköltek minket, aztán amikor látták hogy a két ismerős srác megvéd minket, akkor elmentek...Tudom hogy dedós hogy lefröcskölnek, de én akkor is megijedtem :D Főleg hogy előtte jól rámijesztettek a rémtörténeteikkel :D Na mindegy, vigyázni fogok azért, egyedül úszni biztos nem fogok :D

Miroslav, Rita,én és José

Este olyan 5-6 fele értem haza, a többiek mentek tovább bulizni, de nekem nem volt kedvem, főleg hogy 1000szer elmondták hogy ne nagyon menjünk a training alatt sehova, minden percet töltsünk pihenéssel mert nagyon fárasztó lesz a következő 6-7hét. Úgyhogy jó kislány voltam, pihentem, filmet néztem és pihentem.

Ja igen, szólok előre hogy a következő 2 hét elég nehéz lesz, rengeteget kell tanulnunk a suliban és itthon is úgyhogy nem garantálom hogy sűrűn tudok jelentkezni. De majd próbálkozom!

Puszi mindenkinek, HIÁNYOZTOK!!

Beach style ;)

End of the Induction week

Gyors helyzetjelentés: végre valahára befejeződött az Induction week!!!!

Részt vettünk az összes prezentáción, megcsináltunk minden orvosi vizsgálatot, elvégeztük az összes adminisztrációs feladatot, IT-t tanultunk, csapatépítettünk, megkaptuk a szükséges könyveket, bankszámlát nyitottunk, megismertük az országot, az arab kultúrát, Dubait és persze egymást a csoporton belül, de leginkább magát az Emirates-t: a történetét, felépítését és mindent amit tudnunk kell róla hogy hitelesen el tudjuk adni :) Hiszen mi leszünk a cég "arca"  :D

Rita from Mexico

A fejünkbe verték hogy mi vagyunk az "ELIT", a jelentkezők 5%-a akit felvettek, mert mi különlegesek vagyunk, egyediek és olyat tudunk nyújtani amire csak mi vagyunk képesek!
Megveregettük hangos well done! felkiáltások mellett egymás vállát, mert igen!, megcsináltuk! Mindenki a mi székünkbe és helyünkre vágyik, de NEKÜNK sikerült, MI vagyunk itt, mert mi vagyunk a legjobbak!!!! :)

Pfff, teljesen belefáradtam már ebbe az önajnározásba :D Persze tudom hogy óriási dolog hogy itt vagyunk, és az elején még volt is motiváló ereje ezeknek a dícséreteknek , de mostmár hogy egy héten keresztül ezt hallgattam megállás nélkül valahogy már nem érzem súlyát a dolognak...De lehet hogy csak én vagyok túl fáradt... :)

Mindenesetre ez a hétvége a legjobbkor jön...Holnap strandolás a beach-en, este salsa party, és még ki tudja mit hoz a szombat... (legfőképp soksoksoksok pihenést, mert abból jelenleg sosincs elég)

És vasárnap...

Na mi lesz vasárnap???

THE TRAINING BEGINS! ;)

Teambuilding

Daily routine

Ma elkezdődött az Induction week utolsó hete. Vasárnap, azaz tegnap nem történt semmi érdekes...Sok-sok előadás, teambuliding, ilyenek. Az egyedüli érdekesség az volt hogy először kellett felvennünk az egyenruhát! :) Mármint nem a szép bézs kosztümöt hanem fekete cipőt+gatyát és egy Emirates-es pólót. Mostantól ezt kell hordanunk legalább még egy hónapig, csak utána jön meg a saját kosztümünk :) Pont ma volt Uniform fitting, fel kellett próbálni minden egyes részét az egyenruhának, méretet vettek, volt cipő,- és kalappróba és persze megint volt egy előadás arról hogy mit lehet viselni és mit nem...Már gondolom úgyis tudjátok, de iszonyú sok szabály van, ami érthető is hiszen pont az a lényeg hogy tök ugyanúgy kell kinéznünk :D A Uniform bejárata előtt amúgy fel van festve a falra ez:

It's so true :)

 A délután hátralévő részében számítógépes oktatás volt, E-Learning Course-nak hívják, a lényege az hogy különböző témákbe betekintést nyújt, ilyen előkészítő tréningnek nevezném...Különböző témák vannak, ma pl Basic aeronautics és Interacting with our Arab customers volt, de ezen kívül lesz majd pl Flight time limitations, Cardiac emergency, Wearing Emirates Uniform, Food hygiene, stb stb. Ezeket majd meg kell csinálnunk időben, különben nem mehetünk tovább a következő kurzusra, tehát előfeltétel. A jó benne az hogy bár nem nehéz, és ráadásul érdekes témák is, viszont iszonyatosan hosszú és ráadásul le kell jegyzetelni mindent, mert mindegyik Course több részből áll és mindegyik rész után van egy Quiz amit minimum 80%-ra meg kell csinálni, különben nem mehetsz tovább...És addig kell csinálni míg el nem éred a 80%-ot...Hát az arab nyelvoktatás résznél voltak problémáim, mert az oké hogy már ismerem a kultúrát, a vallást, a szokásokat, de hogy 1órán keresztül tanítsák nekem az arab szavakat, kifejezéseket, mondatokat...hát nagyon nem volt kedvünk és energiánk a végére (1kor kezdtük és ez fél5kor volt) :D De szerencsére segítettek az arab anyanyelvű csoporttársak, úgyhogy be tudtuk fejezni időben :)

Holnap egész napos kórházi programunk lesz, meg kell ismételni minden egyes orvosi vizsgálatot amit itthon csináltunk...pffff....úgyhogy vinni kell hideg élelmet, de én a biztonság kedvéért viszek egy könyvet is meg még egy-két olvasnivalót :)

Ráadásként egy csodás kép a Training uniformban :D hahahaha :D

Dubai city tour

Gyorsan frissen megosztom Veletek a mai napom: szombat elvileg itt munkaszüneti nap (a hétvége péntek+szombat), de mivel induction week van, ezért természetesen nem maradtunk program nélkül: egy kellemes dubai-i városnézésben volt részünk! Elvittek minket a fontosabb látnivalókhoz és nevezetességekhez, közben pedig folyamatosan mesélt nekünk a városról az idegenvezető, és azzal ijesztgetett minket hogy holnap ki fogják kérdezni tőlünk mit tanultunk...Viccesnek tűnt a pasi, de mint utóbb kiderült valószínű igazat mondott...Kíváncsi leszek ki mire fog emlékezni :D A rengeteg évszám, szám és arab "His Highness" kezdetű nevek sűrűjében én elég hamar elvesztettem a fonalat...:)

A napot mint eddig mindig -és valószínű az elkövetkező 7 hétben is- a suliban kezdtük, csináltam pár képet is róla. Elég nagy létesítmény, több szerteágazó épülettel, de személy szerint az én kedvencem a repülő alakú épületet! (L) Tök cuki :D Jah és pár napja láttam hogy két hatalmas szimulátor van benne, gondolom azon gyakorlatoznak a pilóták mert elég sok egyenruhás járt arrafele!

Theresa, Doreen, Zehra and me

 Első utunk egy hatalmas mecsetbe vezetett ahol egy nő kb egy órán keresztül mesélt az iszlám vallásról, tévhitekről, szokásokról, hogy miért viselnek fátylat a nők, mikor és hogyan imádkoznak a hívők, a mekkai zarándoklatról, szóval csupa érdekes dologról (mondjuk még jobban élveztem volna ha közbe nem fagyok kockára a légkondi miatt :D )

The mosque

Bebugyolálva

A mecset belülről- a kis csapatunk látszik félig :) Jó sokan vagyunk...

 Jut eszembe a hőmérséklet...Mondtam már hogy k***a meleg van?! Napközben olyan 30-32 fok, de ilyen ragacsos, izzadós meleg, fúúúj :D Nem szeretem...Persze mindenhol teljes gőzzel megy a légkondi, itthon is mert szellőztetni nem lehet (friss levegő az úgy mint olyan nem létezik- vagy lehet hogy nekem magasak az igényeim, nem beszélve a rettentő kellemes apró szemű sivatagi homokról ami mindenhová beférkőzik még zárt ablakok mellett is...úgyhogy lehet portalanítani 2naponta...sajnos hiába van az aranyos kis erkélyem, kb egyszer sem nyitottam még ki az ajtaját, talán majd ha hűvösebb lesz) Ja és képzeljétek el hogy tegnap este ESETT AZ ESŐ!! És én nem láttam :( Habár a srác aki mondta a város másik végén lakik, úgyhogy lehet nálam nem is esett, mindenesetre azért jó lett volna egy sivatagi esőnek a szemtanúja lenni :D

Autentikus Ancsi

A mecset után egy kb 2 órás városnéző buszút következett, keresztül-kasul vittek minket a városon, közbe folyamatosan meséltek hogy mi micsoda, melyik kerület mennyire gazdag, melyik épület miről híres ( Tudtátok hogy a Dubai Mall a világ legnagyobb bevásárlóközpontja?! Mostmár értem miért nem tudtam kiigazodni rajta :D )

Láttuk közelről és messziről is a Burj al Arabot, a világ első 7csillagos szállodáját (azóta létesült még egy-kettő)...Csodaszép, nekem nagyon tetszett, de majd azért egyszer közelebbről is meg akarom nézni :)

Közelről

Messziről

Aztán bementünk kocsival a Palm Jumeirah-ba...Gondolom mindenki ismeri a helyet, a mesterséges, ember alkotta pálma alakú szigeten a lakásokat állítólag még az építkezés megkezdése előtt eladták egytől egyig (pletykák azért keringenek, hogy a másik pálma illetve a földgömb mintázatú szigetek lakáseladásai már nem mennek ilyen jól...) A szigeten rengeteg a gyönyörű, szebbnél szebb luxusépület: van sok apartman, de van rengeteg kertes ház is. A pálma végén van a világhírű Atlantis szálloda, az egyik legnagyobb szálloda a világon, több mint 2300 szobája van, és az épületben több mint 30 étterem :D Vicces... Valahogy itt Dubaiban minden a legnagyobb, a  legmagasabb, a legtöbb...a világon! :)

Luxuslakások a Pálmán

Luxusházak ugyanott

Az Atlantis nagyon nagyon nagyon messziről

 A kocsikázás után gyorsan körbejártuk a Dubai Múzeumot, ami Dubai történetéről szól...Hát gyorsan végigértünk :D A nap végén még el kellett mennünk egy vízumhoz szükséges orvosi vizsgálatra: vérvétel volt és röntgen, hogy kizárják a fertőző betegségek kockázatát.

Amúgy érdekes hely ez a Dubai... Kb 1,6 millió lakosú, viszont a hosszúkás hajóformája miatt sok idő eljutni A-ból B-be...1966ban találtak itt először olajat, 1972ben megalakult az Egyesült Arab Emirátusok, és azóta a mini halászfalu (ahol tényleg csak halászatból éltek semmi másból) ilyen hihetetlen magasságokba fejlődött. Én itt vagyok és a saját szememmel látom, de egyszerűen nem bírom felfogni :) De ezzel nemcsak én vagyok így, mindenki kapkodja a fejét és nem hallani mást mint hangos "Oh my God!"-t, és "Amazing"-t....tényleg elképesztő amit itt véghezvittek...És még sincs vége...Tényleg csak az emberi fantázia szabhat határt :D Mert ahogy a helyiek is mondani szokták: "This is Dubai- anything can happen"

First post

Sziasztooook!

Végre valahára van net a szobámban, úgyhogy mostmár sűrűbben tudok majd jelentkezni!

Először is: minden rendben van, épségben megérkeztem, eddig még nem akart elrabolni egyetlen arab sem (remélem nem is fog :D ) Igazság szerint azt sem tudom hol kezdjem a mesélést, lehet hogy ma nem is tudom befejezni...Nem baj, marad holnapra is!

Tehát kedd este 17:35kor repültem Budapestről Zürichbe, onnan pedig 21:45kor Emirates-el Dubaiba (azon a járaton már megnézhettem hogy mit is fogok igazából csinálni :) ) Szerda reggel itteni idő szerint fél7kor érkeztem- hullafáradtan. Miután beléptem a terminálba rögtön fogadott egy Marhaba szervízes csaj, akik azzal vannak megbízva hogy segítsenek nekünk, újonnan érkezőknek. Ő elvitt a vízum pulthoz, bescannelték a szemem, aztán beléptem az országba, megkerestük a bőröndöm, majd ezek után kb 1 órát kellett várnom egy irodában míg megjött a fuvar ami elvitt minket a szállásra. Az irodai várakozás alatt megismertem két ghánai és egy litván lányt, akik szintén akkor érkeztek. Nagyon aranyosak voltak, azóta már találkoztam is velük a suliban. Szóval nagy nehezen megérkezett a kocsink, ami engem és egy időközben befutott brit lányt is elvitt az Al Nahda kerületbe.. Az épület ahol lakom az Al Razooki Building, egy teljesen új épület, kb 1éves lehet, úgyhogy nagyon szépen be van rendezve (a képek alapján majd látjátok) A városban amúgy kb 55 Emirates-es crew szállás van, az enyém eléggé a külvárosban van, úgyhogy mindenhova taxival közlekedek ami szerencsére elég olcsó. Az épületben van konditerem és a tetőtéren egy klassz medence, alul pedig egy hatalmas szupermarket. Pont ma voltam benne először, iszonyúan nagy, olyan mint otthon mondjuk egy Tesco meg egy DM együtt. Jah és a legjobb hogy van külön PORK részleg, ahova ki van írva hogy muszlimoknak belépni tilos, és megtalálható nyers disznóhústól kezdve mindenféle konzerv meg felvágott,kolbász...Úgyhogy gyorsan vettem is egy kis szalámit (nem mintha akkora disznóhús-evő lennék, dehát úgy meglepődtem hogy van) ami ráadásul egész finom volt :D! Mellettünk van egy hatalmas szépségszalon és egy kizárólag nőknek létesített spa, amit tuti ki fogok próbálni hamarosan mert nagyon kedvező az árlistája :D (meg hát túl közel van...) Visszatérve a bolthoz: ami még tetszett hogy van egy külön alkalmazott aki kipakol a kosaradból, egy  aki bepakol a szatyrokba (otthon vettem észre hogy külön pakolta a kedves fiatalember a kajákat és a szépségápolási szereket, nem ám csak úgy egybe, hát nem édes?! :) ) és van egy külön arra aki fogja az összes szatyrot és elviszi neked oda ahova akarod...Amikor mondtam a srácnak hogy köszi de itt lakom az épületben és egyedül is megy, meg is sértődött kicsit...Legközelebb kipróbálom, szerintem még a lakásajtóig is felhozza ha kérem :D

Szóval a szállással kapcsolatban egyetlen panaszom sem lehet, kivéve egy dolgot ami elég nagy dolog, főleg mert érzékeny pontom az alvás: az ablakom pont egy mecsetre néz...Igen, sajnos napi ötszöt óbégatnak ki rajta, ami hagyján, mert ugye nem vagyok itthon sokat, de azért a hajnali 5 órás ébresztők annyira nem tetszenek...Most is kiráz a hideg ha rágondolok arra a sírontúli hangra...brrrr... :S Úgyhogy tegnap beszereztem egy füldugót, ezzel már sokkal békésebb reggelem volt :)

Tehát visszakanyarodva szerdára, megérkezésem után felhívtam egy itteni kedves magyar ismerősöm (Nikit) aki lassan egy éve itt dolgozik és rengeteg mindenben segített még az interjúkkal és a kiutazással kapcsolatban is! A Dubai Mall-nál találkoztunk, ami egy iszonyatosan, egyszerűen felfoghatatlanul NAGY épület, azt hiszem sosem leszek képes kiigazodni rajta...Leültünk kinn vacsorázni a Burj Kalifa lábánal, szépen ki voltak világítva a környező épületek, 26-28fokos esti időjárás mellett egy hummus társaságában kellemesen elcsevegtünk, szóval volt egyfajta hangulata a dolognak na :) Még este felmentem Niki szállására telefon ügyben (ugyanis eddig még nem sikerült itteni sim kártyát vennem, de rajta vagyok az ügyön :) ),és végül sikerült anyuékkal is beszélnem interneten, úgyhogy ő is megnyugodtak kicsit hogy még élek :D

Visszatérve a szállásra beájultam az ágyba, de sokáig nem tudtam aludni, mert 6:30kor jött értem a pick-up busz, úgyhogy 5:30kor kelés volt :S Az első nap történéseivel nagyon nem akarlak untatni titeket, az egész adminisztrációról, aláírásokról, előadásokról és ismerkedésről szólt. Természetesen egész nap azt hallgattuk hogy mi mennyire szerencsések vagyunk hogy itt dolgozhatunk és hogy érezzük magunkat kiválasztottnak mert mi annyira különlegesek vagyunk...Hát esküszöm a nap végére már annyit hallottam ezt hogy duplájára nőtt az önbizalmam :D Mindenesetre 5 csoport indul ezen a héten + mi, mert a mi csoportunk A380-as és mi más tréninget fogunk kapni, de lényegében a 6 csoport körülbelül 120 embert tesz ki...Igen, nagyon sok, és ez csak 1 hét! Minden héten indulnak képzések...Elképesztő...A cégnél jelenleg 11ezer cabin crew dolgozik, az összes dolgozói létszám pedig 30ezer!! És még egy-két szám amire emlékszem: 2009 júniusától 2010 júniusáig összesen több mint 25ezer ember jelentkezett cabin crewnak a világ minden tájáról, és ebből csak kb 2500 embert vettek fel...Na itt éreztem magam leginkább különlegesnek :D Szóval tényleg hatalmas a cég...

A mai nap szabadnap volt, úgyhogy sikerült majdnem 14 órát aludnom :D Mostmár azt hiszem kipihentem magam :D Egész nap pakoltam, rendezgettem a szobám és nem utolsósorban végre valahára befutott a lakótársam is!! Vele most találkoztam először, ugyanis kiderült hogy az amerikai barátja aki az Etihadnál pilóta, Dubaiban lakik, úgyhogy elég sokat alszik nála, kb alig van itthon...Maria Fernanda-nak hívják (röviden Mafe), Ecuadorból származik de Costa Ricában nőtt fel és majdnem 3éve dolgozik stewardessként. Tündéri lány, nagyon kedves, megvan benne az igazi dél-amerikai temperamentum és vendégszeretet :D Még egy helyes karkötőt is kaptam tőle a megérkezésem apropóján :D Olyan aranyos! Jah és megtudtam tőle az internet jelszavát is, úgyhogy ez csak hab volt a tortán :D

Ennyit mára, holnap egész napos Dubai városnézés lesz, elvisznek minket egy-két mecsetbe, múzeumba ilyenek...

Remélem jól vagytok és minden rendben otthon!
Mellékelek pár képet a szállásról és a Kalifai vacsoráról!
Puszi mindenkinek! :)

A nappali

A szobám (mostmár nem ilyen rendezett :D )

Kilátás az egyik ablakból (jobb oldalon látható a mecset...)

Kilátás a másik ablakból

Gym

Pool

Dubai Mall egyik bejárata a sok közül

City centre

A világ legmagasabb épülete

Prepare for take off

Eljött ez a nap is...nem gondoltam még szeptember elején hogy ilyen gyorsan itt terem november 9-e...

De mostmár nincs visszaút :) Bőröndök bepakolva, repülőjegy és vízum kinyomtatva, útlevél a kézben!

Köszönöm mindenkinek aki eljött a búcsúbulimra, illetve azoknak is akik nem tudtak eljönni, de gondoltak rám és jó utat kívántak! Nagyon sokat jelent...Talán így még nehezebb elmenni...

Még egy-két könnycsepp, sóhaj és búcsúpuszi az itthoniaknak...

...és indulás...

Dubai, here I come :)