Islands of Thailand - Elephant ride

Mielőtt elhagytuk volna Ko Phangan szigetét, életem egyik legnagyobb álma vált valóra azzal hogy végre felülhettem egy elefánt hátára :)

Drága szállásadónk leszervezett nekünk mindent, egy kis elefántrezervátumba szálítottak minket, ahol 3-4 elefánt él, szabadon. (Volt egy nagy agyarú hátul, na ő ki volt kötve...)

 

Mi egy hatalmas, 30 éves "hölgyet" kaptunk aki nem igazán akart megmozdulni az elején, de végül nagy nehezen csak rászánta magát és elindultunk egy fél órás szép, lassú, komótos sétára. Az elefántok hátára van erősítve egy turistáknak kialakított szék, amin ketten bőven elfértünk. A hajcsár az állat nyakánál ült és onnan irányított. Nagyon szuper volt, olyasmi mint egy tevén ülni, billeg ide-oda szép lassan a "hajó". A hajcsárunk nagyon rendes volt, a séta közepén leszállt és csinált rólunk rengeteg képet, sőt, meg is engedte hogy az elefánt nyakához üljünk. :) Amúgy a bőrük nagyon fura, rettentő érdes és nagy, sűrű,  disznósertére hasonló szőrök állnak ki belőle Haha Amikor a nyakára ültem, akkor a lábfejemet folyton csapkodta a fülivel, tök furi volt :D De hihetetlen élmény...

A végén meg is etetthettük az egyik elefántot, nagyon szelíd volt :)

Menjetek és üljetek elefántra!! :)

Islands of Thailand - Ko Phangan

Azt hiszem akik ismernek tudják hogy imádok Bangkokba utazni, valahogy a Pad thai + Singha sör és thai masszázs kombináció mindig meglágyítja a szívem :) És bár munka kapcsán Emirates-el sokszor el is jutottam ebbe a mindig nyüzsgő, felbolydult városba, a képeslapokon látott csodálatos thai szigetvilágot egyszer mindenképp szerettem volna megnézni magamnak.

Isteni street food sörrel Bangkokban :)

Június elejével pont az esős évszak kezdetén utaztunk Bangkokba, és bár az internet mindenhol azt hangoztatta hogy nagy esélyünk van "belebotlani" a monszunba, mi szerencsére jól jártunk és végig csodálatos, szép meleg napos időnk volt!

Bangkokban csak egy napot töltöttünk, utána rögtön átrepültünk Ko Samui-ra majd átkompoztunk Ko Phangan-ra, hátizsákos túránk első állomására. Itt meg kell említenem hogy ez volt életem első "backpacking" útja, és azt kell mondjam jobban élveztem mint a jó öreg bőröndös utazásokat :) Aránylag jól belefértem a 10 kg limitbe, persze volt cipőm meg ruhám amit baromira felesleges volt elvinnem, dehát ebből is tanultam (nem tudom miért gondoltam hogy szükségesm lesz 4 pár papucsra/szandálra amikor 2 hét alat szinte csak egyet használtam Haha ) Szóval a dolog abszolút bevált, csak ajánlani tudom mindenkinek :)

Tehát Ko Phangan: akinek ismerősen cseng a név az valószínűleg a híres Full Moon party kapcsán hallott a helyről. Minden teliholdkor a sziget egyik leghíresebb partján óriási bulit tartanak, több ezer turista jön ide csak és kizárólag emiatt ( ha beírjátok Google-ba találtok róla képeket, nem túl bizalomgerjesztő...) Ezt leszámítva a sziget egy csodás kis hely, kb 13.000 lakosa van akik mind a partok mellett élnek hiszen a sziget belsejében egy 80 négyzetkilométer területű nemzeti park található (az egész sziget 125 négyzetkilométer )
Természetesen a legtöbb ember a turizmusból él, de vannak néhányan akik halászásból és kókusztermesztésből, bár nem sokan. Sokan a szigetet fontos spirituális helynek tartják így sok buddhista templom is van illetve meditációs központok.

Egy lélegzetelállító helyen laktunk, egy bungalóban az egyik félreeső partok egyikén.Az egyik legolcsóbb szállás volt az egész utunk során, éjszakánként 7000 forintért azt hiszem megérte ottaludni ( mi légkondis bungalóban laktunk, de fele annyiért kérhettünk volna anélkül is ) A part ahogy a képeken is látszik eszméletlen közel volt, bár a víz annyira meleg volt hogy itt nagyon nem fürödtünk.

Út a szálláshoz...

A teraszunkon

Kilátás belülről

Egy másik ház a szállásunkon, légkondi nélkül

A szigetet legegyszerűbb motorral körbejárni, így mi is béreltünk egy kis robogót és azzal száguldoztunk fel-alá :) Bár első nap rögtön sikerült kilyukasztanunk a hátsó kereket, ugyanis belementünk egy szögbe :) Szerencsére nem messze találtunk egy benzinkutat ahol kb egy órát kellett várnunk mire jött egy szerelő. Egy fiatal srác volt aki egy szót sem beszélt angolul de nyilván értette mi a problémánk. Mondjuk kicsit furcsálltuk amikor a garázs ajtaján lévő lakatot elkezdte egy fűrésszel lereszelni. Megkérdeztük a benzinkutas nőt hogy ez normális-e, erre közölte hogy "Ja, csak otthonhagyta a kulcsot, semmi gond" Hahaha Mindenesetre a srác 10 perc alatt kicserélte a kereket és még jutányos árat is fizettünk érte :)

Robogós pillanatkép

Muay thai edzőterem

Hát még itt is van Tesco...

Egy templom amit véletlen találtunk a lyukas kerekünk előtt

A rengeteg kóborkutya egyike kölykével

Itt így árulják a benzint ( 1 üveg 50 baht, vagyis 360 Forint...)

 Amúgy a thai emberek rettentő kedvesek és szívélyesek, bár sokan nem beszélnek angolul ami elég nagy hátrány hiszen még kézzel-lábbal mutogatással is nehéz volt megértetnünk magunkat néha. Találkoztunk pár mogorva, kissé agresszív emberrel is, de ez leginkább a turizmusra fogható. Például amikor kiszálltunk a kompból idefele jövet kb 20 ember rohamozott meg minket szállást, kaját, taxit kínálva és hiába mondtuk el hogy már van szállásunk, előre foglaltunk, ők akkor is erősködtek, nem lehetett őket lerázni. Mivel viszont taxira szükségünk volt hogy eljussunk a bungalóhoz, kimondva a part nevét hogy hova megyünk rögtön belöktek minket egy kocsi hátsó ülésére egy másik fiatal párral együtt, annyit se mondtak hogy ukkmukkfukk és már indultunk is. Hát mit ne mondjak nem igazán tetszett ez a fogadtatás...

Ko Ma, az egyik leghíresebb beach a szigeten

Hinta, palinta...

Valahogy vonzottam a kutyákat :)

Piknikezőhely

Masszázs a parton... elég relaxáló tud lenni a tenger morajlását hallgatva :)

Valaki így pihen :D

Én személy szerint imádom a thai konyhát, egy jó Pad thai-t vagy sült rizst bármikor szívesen megeszek- még Dubaiban is! De persze a legjobb Thaiföldön :) A meleg idő miatt leginkább kókuszvizet ittunk napközben (jól lehűtve nincs is annál jobb) vagy különbőző frissen facsart juice-okat: répás papaya-tól kezdve ananászos mangóig szerintem mindent kipróbáltunk, isteniek voltak :) Találtunk a szállásunktól nem messze egy nagyon aranyos kifőzdét is, Mamma Pooh konyháját. Kívülről nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek a hely, de nekem nagyon tetszett az egyszerű stílusa úgyhogy meggyőztem Alexot egyik reggel hogy reggelizzünk ott. Onnantól kezdve még 2 reggelit és 2 vacsorát ettünk ott, annyira finom volt. Senki sem beszél angolul az étteremben úgyhogy a rendelést egy papírlapon kellett leadnunk az ételek számával együtt ami a menün található. (mint utúbb kiderült ez rengeteg helyen így működik) Isteni finom volt minden és persze eszméletlen olcsó. Degeszre ettük magunkat minden egyes alkalommal de szerintem 1200 Forintnál többet sose fizettünk kettőnknek.

Mamma Pooh's kitchen - Cheap price but nice

Asztalok

Reggeli gyümölcstállal, kókuszdióval (a palacsinta lemaradta képről :) )

A menü első oldala

Zöldséges rákos rizs (szerintem én még ennyi shrimp-et nem ettem mint ez alatt a két hét alatt :) Imádom )

folyt köv...

Enjoy Business class!

Ne haragudjatok hogy az elmúlt két hónapban nem sikerült új posztot írnom, sajnos a repült óráim száma elég előteljesen megugrott az utúbbi időben! Az átlag havi 80-90 órámhoz képest a január/ február/ március hónap mind 100 óra felett végzett...A rekordot így is a március viszi 120 repült órával, ami rengetegnek számít! Tehát el tudjátok képzelni hogy a repülésen és az alváson kívül sokmindenre nem jutott időm! (Azért februárban sikerült beiktatnom egy rió de janeiro-i nyaralást, de erről később :) )

Sokan kérdeztétek és érdeklődtetek hogy milyen is a Business class-en dolgozni, mennyiben más mint az Economy-n, mi a különbség a két szervíz között, milyenek az utasok, stb... így úgy döntöttem egy teljes bejegyzést szánok a dolognak!

Napfelkelte a magasból

Tehát az "emeleten" -ahogy mi hívjuk- augusztus óta dolgozom. Anno alig vártam hogy végre előléptessenek, már nagyon belefáradtam a turistaosztályba...fizikálisan és mentálisan is sokkal megterhelőbb ott dolgozni! Az állandó fel-lehajolgatások a tálcákért rendesen igénybevették a hátam és hát az a 427 utas sem könnyítette meg a helyzetem :) Egyszerűen fejben fárad el az ember, folyton rohangálni kellett valamiért, például ha "betévedtem" a kabinba az tuti hogy legalább tíz kérés jött minden oldalról: ez kell, az kell, amaz kell! Persze nem panaszkodom, hiszen ez a munkám, azért fizetnek hogy kiszolgáljak mindenkit, de egy idő után, pontosan egy év és hét hónap után azért besokall az ember! Engem sajnos az átlaghoz képest későn is léptettek elő (persze nem a profilom miatt, az makulátlan :) ) az A380 problémái miatt: pont akkor tört ki a botrány a repülő szárnyproblémái miatt, így havi két-három gépet el kellett vinnie a cégnek tesztelésre hogy meggyőződjenek róla, biztonságos a működésük Ez azt jelentette hogy befagyasztottak minden tanfolyamot és mi is sokkal kevesebbet, csak havi 60-70 órát repültünk (ez tavaly év elején történt) Tehát hiába kaptam meg januárban a gratuláló e-mailt hogy átvettek business-re, a tréningre sajnos csak július végén osztottak be!

A szervíz maga teljesen más mint a turistaosztályon, leginkább úgy néz ki mint egy éttermes kiszolgálás. A menün előétel,- főétel,- és desszertválaszték is van, a borlapon pedig fel van sorolva az összes alkoholos ital amit felszolgálunk: pezsgőtől koktélokon át borokig szinte mindent. A műanyag tálcák itt is megmaradtak de egy kis terítővel diszkréten le vannak takarva legalább... :) Műanyag tányérok helyett minden porcelán, műanyag poharak helyett csak üvegpoharak vannak!

Az ülések hátulról nézve

A kabinban maximum 76 utas fér el, ami az jelenti hogy egy crewra körülbelül 12 utas jut, őket kell az elejétől a végéig kiszolgálni. Megérkezéskor mindenkit köszönteni kell, elvenni és felakasztani az esetleges kabátját, bemutatkozni majd ismertetni a szék funkcióit, mi hol található és hogy kell használni!

A széken található párna, takaró illetve fülhallgató, előtte pedig egy hatalmas érintőképernyős Tv amihez van a képernyő alatt egy vezetékes távirányító. A szék mellett van egy minibár mely tartalmaz egy poharat, egy üveg vizet, kétféle szénsavas üdítőt, egy rostos üdítőt illetve egy üveg szénsavas vizet- természetesen kérésre újra kell őket töltenünk. A minibár mellett található egy vezeték nélküli irányító amivel a szék helyzetét lehet változtatni- ha valaki aludni szeretne teljesen le lehet hajtani vízszintesbe és egy matracot biztosítunk hogy még kényelmesebb legyen az alvás. A minibár feletti csomagban egy pár zokni és szemellenző taláható és persze minden üléshez tartozik menü is.

"Sweethearts" azaz a nászutas székek - dupla ülések pároknak, de fallal elválaszthatók

Az utasok érkezés után -még földön- kezdődik a Welcome drink szervíz, ami azt jelenti hogy végigkínálunk mindenkit narancslével, almalével vagy pezsgővel. Hosszú járat esetén, ami több mint 8 órát jelent, mindenki kap egy kis neszeszert, amiben mindenféle piperecucc van: fogkefe, fogkrém, parfüm, testápoló, kézkrém, stb. Még felszállás előtt kapnak forró törölközőt is amivel felfrissíthetik magukat!

Ahogy a biztonsági öv-jel elalszik, elkezdődik a szervíz ami így néz ki: (jelen esetben mondjuk vacsora)
1. vacsora előtti italrendelés felvétele
2. italok kiszolgálása egy kis tál mogyoróval
3. ételrendelés felvétele
4. takarítás az italok után
5.elkezdődik a kabin első felének kiszolgálása:
    az asztalok előkészítése- minden asztalra terítő kerül
6. a tálcák kiosztása az előételekkel
7. fehérbor, vörösbor, pezsgő és extra víz kínálása (ez úgy történik hogy az egyik boroskosárba, aminek 3 tartója van beleteszünk kétféle fehérbort és pezsgőt, a másikba kétféle vörösbort és vizet, majd a kabinba menve egyesével mindenkit megkínálunk - ez két embert igényel egy-egy oldalon)
8. a kabin második felének kiszolgálása: asztalok előkészítése
9. tálcák kiosztása előételekkel
10. fehérbor, vörösbor, pezsgő és extra víz kínálása
11. (a szervíz ezen pontján minden utas megkapta a tálcáját)
      az előételes tányérok leszedése, majd a főételek kiszolgálása
12. második kör fehérbor, vörösbor, pezsgő és extra víz
13. extra kenyér kínálása
14. elkezdődik a tálcák leszedése
15. desszert rendelés felvétele
16. desszertek kiosztása
17. kávé/ tea  rendelés felvétele
18. kávé/ tea kiosztás
19. koszos edények és poharak leszedése, takarítás

Hát valahogy így nézne ki :) Ez így leírva elég bonyolultnak tűnik, az elején én is eléggé el voltam veszve,de ha belejön az ember nagyon tud pörögni a dolog! Teljes utasszámmal és jó crew-val (mert persze vannak lustábbak is...) akkor 2 és fél óra alatt meg tudunk így mindenkit etetni! Az is sokat számít hogy a felettesek mennyit segítenek: egy SFS mindig velünk van, tehát ő általában segít az italok kiszolgálásánál és a borok kínálásánál, de egy zűrösebb úton a nagyfőnök, a Purser is beszáll a munkába. Általában akkor lassul be a dolog amikor elkezdjük a főételeket kiosztani, mert sajnos három ételből csak egy van előre kitálalva, a másik kettőt ott helyben kell tálalni, ami nagyon sok értékes időt elvesz... Vannak könyebb járatok, mint például az ausztrálok amiken az utasok nem sok extra dolgot szeretnének, így általában hamar végzünk. Ezzel szemben az európiai, főleg a francia és az angol járatok elég zűrösek, mindenki megállás nélkül iszik, és nem egyféle hanem ötféle italt kérnek... először egy koktélt, aztán fehérbort az előételhez, vöröset a főételhez, egy portot a sajttálhoz és egy konyakot a teájához...Na persze, nem elsőosztályon vagyunk Haha És persze aztán pörölnek velünk hogy lassú a szervíz... Haha Az ázsiai járatok könnyebbek, viszont ott pluszkajákat kell a tálcára tennünk (forró leves jár minden előételhez és kétféle szósz) így azok hírhedten nehezek- én kettőt nem is nagyon bírok kivinni, mint ahogy mindig szoktam, hanem csak egyesével... De legalább általában nincs full kabin és az utasok is normálisak :)

"Esetleg megkínálhatjuk egy francia 2010-es Chateauneuf-du-Pape vörösborral a híres La Font de Michelle borászatból?"

Ha már itt tartunk az utasokat tekintve is nagy a változás :) Rengeteg az egyedül utazó üzletember akik még az úton se hagyják abba a munkát, így leginkább nyugalmat szeretnének étel meg ital helyett- amúgy is mivel szinte mindig business-es utaznak, már kívülről tudják a menüt így nem hatja meg őket annyira a szervízünk! Sok a nyugdíjas, jól szituált házaspár is,akik nagyon aranyosak és lelkesek, ők a leghálásabbak- alig mernek valamit is kérni tőlünk. Gyakran találkozom kisgyerekes családokkal is akik inkább megfizetik a sokkal drágább business jegyet csak hogy egy kicsivel kényelmesebben utazzanak- abszolút megértem őket... Sztárok sajnos nem sűrűn fordulnak meg nálunk, eltekintve pár focistától (Fabio Cannavaro, Steven Gerard) és ázsiai színésztől. A nagyágyúk azért csak első osztályon utaznak... Legutóbb például Kimi Raikonnen volt az elsőn velünk, de csak a járat után tudhattuk meg hogy velünk utazott...A Purser túl komolyan vette a "magánélet sérthetetlenségét" és még a crew-nak sem mondta el ki utazott velünk aznap, csak utólag (nyilván az első osztályos crew-nak meg lett mondva hogy tartsák a szájukat). Persze az alap hogy nem kérünk fotót senkitől, hisz az azért elég tolakodás lenne ha mind a 28an odaállnánk képért, de azért egy röpke pillantást csak vethetünk rájuk... Anno a Ryan Gosling+ Eva Mendes páros mellett is csak elsétáltam hogy rájuknézzek, de már ez nagy élmény volt :D Na mindegy, sűrűbben kell az első osztály felé járnom, az biztos.

Nem minden kollégával felhőtlen a viszony....

... de azért megoldjuk a magunk módján :)

Ami meglepő volt számomra hogy sokkal több magyarral találkozom itt, mint anno turistaosztályon. 2 év alatt háromszor találkoztam economy-n hazaiakkal, itt ez 7 hónap alatt máris sikerült. :) Egy magyar doktornő Londonba utazott velem, egy fiatal pár Bangkokba készült nyaralni, legutóbb pedig egy idős házaspár tartott hazafelé Auckland-ből- na ők nagyon örültek nekem mert egy szót nem beszéltek angolul, nem is értem hogy jutottak el Új-Zélandig :D Mindenesetre nagyon kedves volt mindenki, kíváncsiak voltak a munkára és hogy van-e honvágyam (IGEN!) és mindenki állította hogy mennyire büszkék rám hogy kis hazánkból is el tudott valaki helyezkedni ennél a nagy cégnél! Bár én egyike vagyok annak a 100 magyarnak aki itt dolgozik, azért jólesett az elismerés :D

A kép kedvéért Alex viccelődött a borosüveggel....

...aminek a végén tényleg le is öntött :D A jó francia bor...

Let's talk about the job III

Dubai-al sajnos még mindig nem sikerült teljesen megbarátkoznom...
Bár sokat lendített a dolgon hogy nyáron beköltöztünk a városba és mostmár nem a sivatagban élünk :)

Sajnos óriási különbségek vannak az Emirates szállások és a lakások között, ezt mi is megtapasztaltuk...
Másfél évig éltünk Ritával Al Nahda-ban, ami akkor a kezdetek kezdetén jó volt hiszen az összes ismerősünk és barátunk a környéken lakott, így sűrűn össze tudtunk járni velük. Aztán persze szépen lassan mindenki a "város" felé vette az irányt, így idővel mi is rájöttünk hogy jobb lenne nekünk máshol lakni. Alá is írtuk a papírt 3an lányok (egy belga barátnőnkkel együtt) hogy szeretnénk egy lakásba költözni közelebb a városközponthoz, de kb 1 évbe telt mire végre megkaptuk ezt a lakást amiben most lakunk! Azt hittük már soha nem jutunk ki a "homokdűnék fogságából" de megérte várni... Mert ez a lakás, hát ez egy álom!
A Sheikh Zayed Road-on fekszik, ami Dubai főutcájának számít, minden fontosabb nevezetesség, hotel és étterem itt található. Ha az utcára lemegyünk nem kell a homokban járnunk mint anno Al Nahda-ban, van rengeteg bolt és üzlet a közelben, szóval nagyon kényelmes. Mi a 20-ik emeleten lakunk, minden szobához tartozik külön fürdőszoba, csodás kilátás nyílik az öbölre a nappaliból, a lakás rettentő napos és csendes szóval tényleg megérte várni :)

Az én kis birodalmam :)

A fürdőszobám (nem látszik, de balra van a tusoló)

A folyosó ahonnan a szobák nyílnak

Konyha

...

Étkező

Nappali (az összes bútort az Emirates biztosította)

Erkély

Kilátás a teraszról

Dubai a szórakozóhelyeken, az éttermeken és a bevásárlóközpontokon kívül sok mást nem tud felmutatni, kultúrális kikapcsolódásra itt nemigen lehet számítani. Az én legnagyobb szívfájdalmam hogy nincs színház sem, és bár imádok moziba járni, itt még azt is abbahagytam mert a jelenetek önkényes kivágása a filmekből nem igazán tetszett! A klubbokba már régóta nem járunk: az emberek és leginkább az a fennhéjázó stílus ami ott megy- hát köszönöm, abból én nem kérek! (amikor a buli kellős közepén felkapcsolák a villanyt, azért mert mindenkinek azt az arab úriembert kell néznie aki épp most vette meg a legnagyobb és legdrágább Dom Perignon pezsgőt, amit tűzijátékkal kísérve hoznak elé, hát én akkor fordultam el végleg azt hiszem a dubai-i éjszakai élettől...De mondjuk legutóbb közel másfél év után rászántam magam a barátaimmal hogy elmegyünk egy helyre, hát abból az egyik be volt zárva, a másikba meg be sem jutottunk- fél óra kinti ácsorgás és sorbanállás után hazajöttünk és folytattuk a bulizást! Ennyit a próbálkozásról :) )

Szabadnapokon szeretünk eljárni hotelek konditermeibe ahova általában ingyen léphetünk be illetve szabadon használhatjuk a medencét is, így egy egész napot kényelmesen el tudunk ott tölteni. Étteremekbe is szívesen járunk, rengeteg a lehetőség a jobbnál jobb helyek között (persze szinte mindenhol kedvezményünk van, általában 50%!) De még így is sokszor inkább itthon maradunk, főzünk valami finomat itthon, borozgatunk, beszélgetünk, áthívjuk a barátokat filmet nézni... Az ember megtanulja értékelni ezeket a "csendesebb" estéket egy-egy hajtósabb járat után..

Az egyik legutóbbi éttermi kiruccanásunk: Rita, a lakótársam, Cristina, egy romániai barátnőnk és Anna Magyarországról Kenneth-el, a barátjával Kenyából

Bár ez az egész cabin crew élet nagyon csillogónak tűnhet az utazással, a sok juttatással és a luxus élettel ami kívülről látszik, azért azt gondolom mostmár érzékelitek hogy nem fenékig tejfel itt sem az élet (de hol az?!) A folytonos utazás távol a családtól, ismerősöktől és barátoktól lelkileg eléggé megvisel mindenkit, a szállodai szobák és repterek közötti élet - bár mindig rengeteg emberrel vagyunk körülvéve- azért magányos. A csoportomban anno 2 évvel ezelőtt 17en indultunk, ebből ma már csak 15en vagyunk itt, és 2 másik emberről már tudom hogy a következő 2-3 hónapban szintén beadják a felmondásukat.
Az okok? "Elég volt". Megunták, belefáradtak, túlságosan hiányzik a család. Érthető... Sokszor én is úgy érzem hogy itt a vége... Aztán mindig jön egy újabb nap, egy újabb desztináció ahol még nem jártam és ahová szívesen elutaznék. Tehát az elszántság, a lelkesedés és az energia - bár kopottan- de azért még megvan :) Úgyhogy várhatjátok a következő bejegyzéseket még egy darabig! :)