2011. december 24., szombat

Christmas time 2011

Kedves Blogolvasók!

December 24-e van... Itt Dubaiban ezer ágra süt a nap,  25 fok lévén nem érzem annyira a téli a hangulatot... De mit számít hiszen ma van KARÁCSONY!! :) Ezúton szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni! Élvezzétek a halászlevet, a csípős időt, a karácsonyfa-díszítést, a mákos gubát, az ajándékbontást és a család melegét...

Christmas angels

Bár ez a második karácsonyom itt a messzi Dubaiban, de az idei sokkal meghittebbre sikerült mint a tavalyi. Nem véletlen hiszen tavaly ilyenkor szűk 2hónapja éltem itt, suliba jártunk, buliztunk éjjel-nappal, az akkori ünnepeket inkább csak "túl akartam élni", nem gondolni otthonra és minél hamarabb túlesni rajta... Hát azt kell hogy mondjam egy éve alatt rendesen lecsendesült a társaság :) Vagy megkomolyodtunk, vagy beleuntunk a dubai-i éjszakai életbe, nem tudom, mindenesetre nekem sokkal jobban tetszett az idei ünneplés.

23-a estére meghívtunk pár ismerőst vacsorázni, de Alex-al és Ritával megbeszéltük hogy csak hármunk között tartunk ajándékozást, így 22-én éjfélkor miután Alex hazaért Delhi-ből kellemesen megvacsoráztunk, majd kibontogattuk az ajándékokat! Egész sok összegyűlt a végére :D

Aji bontás :) Repültek a csomagolópapírok rendesen...

Ancsi kedvence: Mozart Kugeln!!!


Karácsonyi szeretetáradat :)

Még új ruhában is nehéz kibontani Rita ajándékát...

És a romok...
Másnap vacsorára jöttek a barátaink, Ritával megsütöttünk egy hatalmas pulykát, jól teletömködtük minden jóval! :)

A kis társaságunk

Előétel: sajtos quesadilla, gombasaláta, házi magyar májkrém pirítóssal

Az ünnepi asztal a madárral :D

Pulykabontás

A maradék sütemények: házi kókuszgolyó by Ancsi, diós bejgli Münchenből, csokis brownie, gyümölcskenyér (a fagyi elfogyott :D )

Az ünnepi hangulatot nem sokáig tudjuk sajnos élvezni, a lakótársam már ma reggel elment dolgozni Párizsba, holnap pedig vár rám London! Ajánlom neki hogy legalább egy kis hóval várjon...


BOLDOG KARÁCSONYT!        FELIZ NATAL!         FELIZ NAVIDAD!

Sok sok puszi!


2011. október 3., hétfő

Life goes on and on

Az elmúlt napokban történt velem két furcsa eset is: az egyik inkább vicces a másik pedig ijesztő!

Kezdjük a viccessel! :)
Ma reggel értem haza Londonból, a Purser pedig az egyik volt SEP tanárom volt, Miguel Portugáliából. Azt hiszem még a suli alatt írtam róla, nagyon kedves srác úgyhogy tök örültem mikor megláttam hogy együtt fogunk repülni. Kicsit azért tartottam is tőle hiszen ha tanárokkal repülünk együtt (legyen az SEP, egészségügy vagy szervíz) mindig kicsit óvatosabbak vagyunk, hiszen tudjuk hogy ők oda-vissza tudják a könyveket és ha valamit rosszul csinálunk, bármikor belénk köthetnek. De tudtam hogy Miguel-lel nem lesz gond... Én kis naív :D Szóval minden simán ment, az odaút jó volt, nem történt semmi extra. Még Dubaiban az út előtti megbeszélésen Miguel megemlítette hogy mindig ellenőrizzük le hogy megvan-e minden eleme a Manual Demonstration Kit-nek: ez egy olyan csomag amit akkor használunk ha nem működik a videó a repülőn és nekünk kell elmutogatni a biztonsági tudnivalókat! Tudjátok amikor a stewardess-ek beállnak a kabin közepére és szépen megmutatják hogy kell használni a biztonsági övet, az oxigénmaszkot, mentőmellényt, stb :D Na hát nekem már ekkor gyanús volt hogy miért említi meg hogy csekkoljuk le, soha senki nem szokta megemlíteni mert az A380on mindig, de MINDIG működik a videó... Na mindegy gondoltam, az odaúttal nem is volt gond! Visszafele út, totális telt járat, épphogy befejeztük az összes tennivalónkat és álldogáltunk a konyhában felszállásra készen, amikor Miguel bemondta hogy az összes cabin crew készüljön fel a biztonsági bemutatóra :D Hahaha, azt hittem ez vicc!! Hát mondanom sem kell, 200 volt a vérnyomásom, 50-60ember elmutogatni azt amit több mint fél éve tanultam, hát nem volt egyszerű! És ráadásul az összes utas engem nézett, tudjátok hogy soha senki nem szokott figyelni, hát most persze hogy mindenki nagyon ráért és engem nézett!! Ááááá, szörnyű volt :D Szóval Anettka kiállt, elmutogatott mindent szépen, mosolyogtam, figyeltem a többieket hogy mit csinálnak, bár alig láttam őket és jelentem: TÚLÉLTEM (bár az én szektoromban valószínűleg nem sikerült volna senkinek automatikusan felfújni a mentőmellényt mert hát én csak a manuális módot mutattam :D dehát egye fene :D ) Szóval a kezdeti sokk után végülis azt hiszem, mostmár elmondhatom hogy vérbeli stewardess lettem ezután a felejthetetlen bemutató után! Amúgy utólag belegondolva egész jó volt, szívesen csinálnám még párszor :D Persze utána Miguel odahívott minket megbeszélésre és kikérdezgetett mindenkit hogy milyen volt, meg voltál-e rémülve, mit rontottál el, stb... Szóval természetesen direkt csinálta :D A kis gonosz...

Az ijesztő történet már kevésbé vicces...Még most is beleborsódzik a hátam ha rágondolok!
Épp Aucklandben voltunk, én voltam kb a második-harmadik ember aki felszállt a gépre mert az összes többi crew még vásárolgatott a duty free-ben, tehát a repülő teljesen üres volt. MR3 voltam, tehát ráláttam az egész harmadik kabinra a 67-ik sortól a 80-ig. Tök egyedül voltam, csend volt, épp elkezdtem kipakolni a cuccaimat amikor megszólalt a call bell (ez ugye a hívócsengő, minden egyes széknél van) 74B szék volt, természetesen tudtam hogy nincs ott senki, meg rá is láttam, azt gondoltam valami elektromos baki lehet. Aztán elaludt a csengő, majd megszólalt újra... És ezt eljátszotta vagy négyszer-ötször....Ugyanaz a szék, nagyon fura volt! Már épp akartam szólni egy szerelőnek hogy nézzen már rá mi van velem amikor megjelent az egyik főnököm, valamit babrált vele és utána elhallgatott. Eddig nem is olyan érdekes a sztori... Felszállás után viszont, a szervíz befejeztével mindannyian a konyhán voltunk, beszélgettünk, amikor elmeséltem a sztorit a többieknek a 74B székről! Ott volt az SFS-em, a kisfőnököm is, rámnézett és megkérdezte hogy melyik széket is említetted? 74B? Mondtam igen! Ránk nézett és megkérdezte hogy tudja valaki melyik gépen vagyunk? (ugyanis minden gépnek van egy regisztrációs száma ami alapján beazonosítjuk őket) mondtam neki - mert épp felírtam a megbeszélésen- hogy EDI -n vagyunk... Erre rámnézett a csaj és totál elhűlve közölte hogy akkor ez AZ a gép... Kérdeztük hogy mit ért ez alatt??? Kiderült hogy 2 évvel ezelőtt pontosan ezen a gépen pontosan a 74B széken meghalt egy bácsi...Szívrohamot kapott! Azért emlékezett rá mert a lakótársa anno pont a gépen volt, átélte az egészet.... Hát tök kész voltam.... Persze nem mondom hogy szellem járt ott de akkor is!!! Nem furcsa ez a sok egybeesés?? Ha belegondolok még most is libabőrös leszek...Tök egyedül voltam a gépen, a 74B csengő pedig folyton megcsendült....Jaaaaj, szerintem akkor is a bácsi járt ott!! Nem gondoltam hogy a szellemek a repülőkre is visszajárnak.... Pffff

Záráskápp mellékelek pár képet Auckland-ről, még tavasszal/nyáron jártam a Rangitoto szigeten: ez egy vulkanikus sziget, gyönyörűszép kilátás nyílik Aucklandre és természetesen nagyon szép növény,- és állatvilága van! Enjoy :)

A városból komppal mentünk a szigetre

Auckland-i kertváros

A felhős Auckland

A szigetre érve kisvasút vitt minket körbe

Vulkanikus talaj

Kilátás a vulkánról

Gladys Argentínából és Nick Franciaországból


Kiegészülve Annie-vel, Melbourne-ből



Teljes a csapat ( szeles idő volt... :D )

Rendkívül komoly kollegalitási viszonyt ápolunk

Az út lefele

Nap végi fotó :)

2011. szeptember 13., kedd

Thai gasztronómiai túra


Bangkok kétségtelenül az egyik kedvenc úticélom!

Tipikus bangkoki utcai látkép, tuktuk-okkal
 És nemcsak az enyém, ugyanis köztudott hogy a kollégák között vérre menő harc folyik érte… Bár 9 hónap alatt most jártam itt másodszor, ebben a hónapban különösen szerencsés voltam ugyanis egymás után két járatot is kaptam ide. Az út maga nagyon egyszerű, rövid, kedves utasokkal, csak egyetlen probléma van vele: az indulási idő. Dubaiból hajnali 3kor indul a gép, ami azt jelenti hogy éjjel 1re kinn kell lennem a reptéren. Elég macerás és fárasztó, de igazság szerint nekem megéri! 

A hotel előtti kegyhely
A tuktuk mellett a második legtöbb dolog amivel az utcán járva találkozunk: mozgó kajaárusok
Eddig sajnos várostnézni nemigen volt alkalmam, ugyanis Bangkokban állandóan szakad az eső, úgyhogy nem nagyon merészkedtem ki, max egy-egy masszázssyalonig jutottam el (ezt kötelező jelleggel mindig beiktatom :) ) Ezúttal viszont szerencsémre a crew között volt egy ausztrál csaj, aki már korábban kinézett magának egy programot, így amikor meghallottam mire készül, rögtön lecsaptam rá és csatlakoztam én is! Ez pedig nem más mint egy Thai főzőtanfolyam!
 
Vasárnap kora reggel indultunk el megkeresni a főzősulit, ami térkép segítségével sem ment egyszerűen, ugyanis Bangkok köztudottan híres kaotikus jellegéről. Néhány eltévedés után nagy nehezen megtaláltuk a sulit, ahol egy angol férfi közölte velünk hogy sajnos lekéstük az aznapi kurzust… Nagy bánkódva már éppen menni készültünk, amikor kiderült hogy rossz helyen járunk, ugyanis abban az utcában körülbelül még 5 másik ilyen iskola van és mi egy másikba tévedtünk be! Újabb 10 perc keresgélés után végre megtaláltuk a Somphong Thai Főzőiskolát! Egy kedves hölgy már várt minket, kaptunk egy kis teát süteménnyel, majd a kezünkbe nyomott egy-egy kis bevásárlókosarat és 10 másik kínai társunkkal együtt már indultunk is a piacra.

A főzőterem

Alapanyagok

Eszközök: vágódeszka, kés és kötény

Pici sütemények a teához

Ebédlő
Tojástartó
A piacra érve körbevezettek minket, meg-megálltunk egy-egy standnál, a thai hölgy beszélt néhány szót a zöldségekről, gyümölcsökről, fűszerekről, hogy mi micsoda, mire használják és hogy kell elkészíteni. Természetesen közben a hölgy folyamatosan vásárolgatott, így a piacozás végeztével mindenki kosara megtelt. 
Halaspult

Thai piros és zöld curry paszta
Gyümölcs-stand

Fűszerek, zöldségek

Az egyik kedvencem, a sárkánygyümölcs
Visszaérve a suliba már várt minket egy kiskönyv, amiben az aznapi receptek voltak, illetve egy vágódeszka késsel illetve egy tálca az első feladat alapanyagaival. 

Először thai red curry paste-t, vagyis thai piros chilipasztát készítettünk. Ez egy krém melynek alapja sok-sok friss fűszer, amit mozsárban sűrű pasztává préselünk, színét pedig a hozzávalók alakítják. Van benne chili paprika, fokhagyma, citromfű, galangál (gyömbérre hasonlító gyökér), újhagyma, koriander gyökér és mag, kaffir lime-héj, kömény illetve rákkrém és só,bors. Ezt a krémet boltban is meg lehet vásárolni, én vettem is belőle egyet mert nagyon ízlik!

Chilipaszta hozzávalók

A pépért küzdeni kellett :D

Közben feltettük a rizst főni
Ezt a krémet rögtön fel is használtuk a következő fogáshoz, a csirkés curry-hez. A curry egytálételt jelent és általában rizzsel vagy tésztával fogyasztják. Jelen esetben olajon megpirítottunk egy kis csirkét, felengedtük kókusztejjel majd hozzáadtunk chili paprikát, bazsalikomot, kaffir lime levelet, az említett thai piros chilipasztát, halszószt, pálmacukrot és a végén egy kis thai padlizsánt.

Hozzávalók a curry-hez

Naggggggggyon erős chili :D
Sztárszakács
 Azután csináltunk szójaszószos, kesudiós csirkét (nekem ez lett a kedvencem), mentás pomelo salátát rákkal, galangállal ízesített kókuszkrémlevest és zárásként "ragadós rizst" mangóval. Ez utóbbi az egyik leghíresebb és legnépszerűbb édesség Thaiföldön, az Emirates járatokon is ezt adjuk desszertnek. Ez egy nagyon egyszerű tejberizs, annyi a titka hogy a thai rizst kókusztejjel öntik fel a végén, illetve a mangón is van egy kis kókuszos szósz. Eszméletlen finom! :) (A recepteket nem írtam le külön-külön, túl hosszú és unalmas lett volna, de természetesen bárkinek elküldöm akit érdekel)

Kókuszhámozás (egy kókuszhámozó-kést mi is kaptunk ajándékba)
És íme az elkészült fogások!
Tanúsíthatom hogy isteniek lettek :)

Kaeng-phet-kai : Chicken red curry (Csirkés curry)
Kai Phat Met Mamuang Himmapaan: Stir-fried chicken with cashew nuts ( Szójaszószos, kesudiós csirke)

Yum Som Aoo: Pomelo salad (Pomelo saláta) - a paradicsom-rózsát én készítettem :)


Tom-khaa-kai: Chicken Galangal in coconut cream soup (Galangállal ízesített kókuszkrémleves)

Kow Neuw Ma Muang: Mango with sticky rice ("Ragadós" rizs mangóval)