Life goes on and on

Az elmúlt napokban történt velem két furcsa eset is: az egyik inkább vicces a másik pedig ijesztő!

Kezdjük a viccessel! :)
Ma reggel értem haza Londonból, a Purser pedig az egyik volt SEP tanárom volt, Miguel Portugáliából. Azt hiszem még a suli alatt írtam róla, nagyon kedves srác úgyhogy tök örültem mikor megláttam hogy együtt fogunk repülni. Kicsit azért tartottam is tőle hiszen ha tanárokkal repülünk együtt (legyen az SEP, egészségügy vagy szervíz) mindig kicsit óvatosabbak vagyunk, hiszen tudjuk hogy ők oda-vissza tudják a könyveket és ha valamit rosszul csinálunk, bármikor belénk köthetnek. De tudtam hogy Miguel-lel nem lesz gond... Én kis naív :D Szóval minden simán ment, az odaút jó volt, nem történt semmi extra. Még Dubaiban az út előtti megbeszélésen Miguel megemlítette hogy mindig ellenőrizzük le hogy megvan-e minden eleme a Manual Demonstration Kit-nek: ez egy olyan csomag amit akkor használunk ha nem működik a videó a repülőn és nekünk kell elmutogatni a biztonsági tudnivalókat! Tudjátok amikor a stewardess-ek beállnak a kabin közepére és szépen megmutatják hogy kell használni a biztonsági övet, az oxigénmaszkot, mentőmellényt, stb :D Na hát nekem már ekkor gyanús volt hogy miért említi meg hogy csekkoljuk le, soha senki nem szokta megemlíteni mert az A380on mindig, de MINDIG működik a videó... Na mindegy gondoltam, az odaúttal nem is volt gond! Visszafele út, totális telt járat, épphogy befejeztük az összes tennivalónkat és álldogáltunk a konyhában felszállásra készen, amikor Miguel bemondta hogy az összes cabin crew készüljön fel a biztonsági bemutatóra :D Hahaha, azt hittem ez vicc!! Hát mondanom sem kell, 200 volt a vérnyomásom, 50-60ember elmutogatni azt amit több mint fél éve tanultam, hát nem volt egyszerű! És ráadásul az összes utas engem nézett, tudjátok hogy soha senki nem szokott figyelni, hát most persze hogy mindenki nagyon ráért és engem nézett!! Ááááá, szörnyű volt :D Szóval Anettka kiállt, elmutogatott mindent szépen, mosolyogtam, figyeltem a többieket hogy mit csinálnak, bár alig láttam őket és jelentem: TÚLÉLTEM (bár az én szektoromban valószínűleg nem sikerült volna senkinek automatikusan felfújni a mentőmellényt mert hát én csak a manuális módot mutattam :D dehát egye fene :D ) Szóval a kezdeti sokk után végülis azt hiszem, mostmár elmondhatom hogy vérbeli stewardess lettem ezután a felejthetetlen bemutató után! Amúgy utólag belegondolva egész jó volt, szívesen csinálnám még párszor :D Persze utána Miguel odahívott minket megbeszélésre és kikérdezgetett mindenkit hogy milyen volt, meg voltál-e rémülve, mit rontottál el, stb... Szóval természetesen direkt csinálta :D A kis gonosz...

Az ijesztő történet már kevésbé vicces...Még most is beleborsódzik a hátam ha rágondolok!
Épp Aucklandben voltunk, én voltam kb a második-harmadik ember aki felszállt a gépre mert az összes többi crew még vásárolgatott a duty free-ben, tehát a repülő teljesen üres volt. MR3 voltam, tehát ráláttam az egész harmadik kabinra a 67-ik sortól a 80-ig. Tök egyedül voltam, csend volt, épp elkezdtem kipakolni a cuccaimat amikor megszólalt a call bell (ez ugye a hívócsengő, minden egyes széknél van) 74B szék volt, természetesen tudtam hogy nincs ott senki, meg rá is láttam, azt gondoltam valami elektromos baki lehet. Aztán elaludt a csengő, majd megszólalt újra... És ezt eljátszotta vagy négyszer-ötször....Ugyanaz a szék, nagyon fura volt! Már épp akartam szólni egy szerelőnek hogy nézzen már rá mi van velem amikor megjelent az egyik főnököm, valamit babrált vele és utána elhallgatott. Eddig nem is olyan érdekes a sztori... Felszállás után viszont, a szervíz befejeztével mindannyian a konyhán voltunk, beszélgettünk, amikor elmeséltem a sztorit a többieknek a 74B székről! Ott volt az SFS-em, a kisfőnököm is, rámnézett és megkérdezte hogy melyik széket is említetted? 74B? Mondtam igen! Ránk nézett és megkérdezte hogy tudja valaki melyik gépen vagyunk? (ugyanis minden gépnek van egy regisztrációs száma ami alapján beazonosítjuk őket) mondtam neki - mert épp felírtam a megbeszélésen- hogy EDI -n vagyunk... Erre rámnézett a csaj és totál elhűlve közölte hogy akkor ez AZ a gép... Kérdeztük hogy mit ért ez alatt??? Kiderült hogy 2 évvel ezelőtt pontosan ezen a gépen pontosan a 74B széken meghalt egy bácsi...Szívrohamot kapott! Azért emlékezett rá mert a lakótársa anno pont a gépen volt, átélte az egészet.... Hát tök kész voltam.... Persze nem mondom hogy szellem járt ott de akkor is!!! Nem furcsa ez a sok egybeesés?? Ha belegondolok még most is libabőrös leszek...Tök egyedül voltam a gépen, a 74B csengő pedig folyton megcsendült....Jaaaaj, szerintem akkor is a bácsi járt ott!! Nem gondoltam hogy a szellemek a repülőkre is visszajárnak.... Pffff

Záráskápp mellékelek pár képet Auckland-ről, még tavasszal/nyáron jártam a Rangitoto szigeten: ez egy vulkanikus sziget, gyönyörűszép kilátás nyílik Aucklandre és természetesen nagyon szép növény,- és állatvilága van! Enjoy :)

A városból komppal mentünk a szigetre

Auckland-i kertváros

A felhős Auckland

A szigetre érve kisvasút vitt minket körbe

Vulkanikus talaj

Kilátás a vulkánról

Gladys Argentínából és Nick Franciaországból

Kiegészülve Annie-vel, Melbourne-ből

Teljes a csapat ( szeles idő volt... :D )

Rendkívül komoly kollegalitási viszonyt ápolunk

Az út lefele

Nap végi fotó :)