2012. április 25., szerda

A big thank you...

Mostanában nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam tőletek a bloggal kapcsolatban, amit nagyon nagyon szeretnék megköszönni! :) Ez a blog anno azért jött létre hogy a családomat és a barátaimat szórakoztassam az itteni élményeimmel, de úgy tűnik kicsiny bejegyzéseim kezdenek másokhoz is eljutni- ami nekem külön öröm :)

Mint már mondtam, szívesen segítek bárkinek aki az Emirates-hez vagy akár más légitársasághoz készül felvételizni, úgyhogy csajok nyugodtan bombázzatok a kérdéseitekkel, válaszolok amint tudok! :)
És természetesen, aki már elhatározta magában hogy mindenképp stewardess-ként szeretne dolgozni, az ne felejtse el felkeresni a http://www.repulniakarok.com/ honlapot!!! Én sem tudnék most a világ körül repkedni ha anno Emőke nem segít a felkészítésben!

Még egyszer köszi a sok lelkes visszajelzést.... És hajrá csajok, mindent bele! :)

Auckland time

2012. április 15., vasárnap

Art & Sunshine : Welcome to São Paulo (Brazília 1. rész)

Február elején egy hatalmas vágyam vált valóra azzal hogy eljuthattam Dél-Amerikába, azon belül is Brazíliába! :) Mindig is vonzott a világnak ezen része, de azt hiszem nem tévedek nagyot ha azt mondom, valahol minden európai szeretne legalább egyszer az életében egy picit belelátni, belekóstolni ebbe a világba és átérezni a latin életérzést!

Utazásunkat, személyes idegenvezetőmmel Alex-al :) , São Paulo-val kezdtük, az ország legnépesebb, majdnem 20 milliós lakosú városával! A röpke 13órás repülőút után éjjel érkeztünk, Alex egy ismerőse kijött elénk a reptérre. Nagyon sok, jóval több mint egy órába telt mire bejutottunk a városközpontba a reptérről, nulla forgalomnál...A város iszonyatosan nagy, tényleg elképesztő...A fiúk viccesen Gotham City-nek hívják a helyet, mert legfőképp éjjel elég sötét helynek tűnik...Hát mit mondjak, első látásra tényleg nem tűnt túl barátságos helynek...Hatalmas, sötét sugárutak, nagy emeletesházak, graffitik mindenhol...Elég komor helynek tűnt, de persze az első benyomás mindig csalóka :)

Találtunk egy szuper kis hotelt a központban, egy köpésre a metrótól, úgyhogy miután lepakoltunk, elindultunk keresni egy helyet ahol megvacsorázhatunk. A város telis tele van jobbnál jobb éttermekkel, São Paulo amúgy is híres nyüzsgő éjszakai életéről úgyhogy nem volt nehéz egy jó helyet találni. Végül teljesen véletlen egy elhagyatott utcába vetődtünk, ahol óriási meglepetésünkre egy Gaudí házzal találtuk szembe magunkat! Aki járt már Barcelonában vagy ismeri Antoni Gaudí munkáit, az rögtön felismeri stílusának jegyeit! A ház körülbelül 3évbe telt mire elkészült, az építesz egy neves ottani művész,aki tipikusan Gaudí stílusú házat akart készíteni, és hát be kell valljam elég jól sikerült neki :) De majd látjátok a képeken is, elképesztő az épület hangulata!
Az étterem kívülről
És belülről



A következő napokban nyakunkba vettük a várost, és megnéztünk minden lehetséges látnivalót amit 2-3 napba be tudtunk sűríteni! Rengeteget sétáltunk, az idő gyönyörű volt, leszámítva egy-két trópusi vihart amikor bőrig áztunk, de ez hozzátartozik a brazil nyári időjáráshoz (megjegyzem az a város legnagyobb parkjáról, az Iberapuera parkról azért nincs egy képem sem, mert a fényképezőt a ruhám alá kellett dugnom hogy ne ázzon el...) A város amúgy iszonyú zöld, tele növényekkel és virágokkal, rengeteg a park és a sétány, szuper hangulatot árasztanak az utcák. Nincsenek idősebb épületek, a legtöbb ház újépítésű dehát nem is vártam el hogy európai hangulattal találkozzak! Az emberek eszméletlen kedvesek, tényleg, abszolút igaz hogy a latinok folyton mosolyognak és jókedvűek! Ha bármilyen segítségre vagy eligazításra volt szükségünk, rögtön a rendelkezésünkre állt legalább 5 ismeretlen ember az utcán, és ha ők nem tudták a választ akkor másik 5 jött a segítségünkre :) Komolyan, számomra viccesen barátságosak voltak és valahogy úgy érezte az ember hogy mindenki mindenkinek a régi ismerőse, barátja, annyira közvetlenül beszéltek egymással!
Szikrázó napsütés

Azért lehet látni régi stílusú épületeket...
...de a legtöbb bank vagy kórház
Sugárút
Vihar előtt...
...és vihar után
Sétány a katedrális előtt
Brazíliáról köztudott hogy az országban nagyon nagy a szegénység és sajnos ez a mindennapokban, az utcán is jól látható. Magas a bűnözési ráta, minden évben több turistát rabolnak ki és helyenként ölnek meg az ország egész területén. São Pauloban is található nyomornegyed (favella) de természetesen arrafelé nem jártunk. Amúgy mikor ottvoltam nem éreztem hogy veszélyben lettem volna, persze ez köszönhető Alexnak aki nem vitt rizikós helyekre, illetve annak hogy ha kétes eredetű alakokat látott akkor mindig rámszólt hogy rakjam el a fényképezőm hogy ne tűnjünk turistáknak... Amúgy Alex ebből a szempontból nagyon elővigyázatos volt mindig, nyilván aki egy ilyen helyen nő fel az megtanul nyitott szemmel járni és akaratlanul is bizalmatlanná válni idegenekkel kapcsolatban! De ez itt előnyünkre vált mert szerencsére semmilyen baj nem ért minket :)

Katedrális

Cipőpucolók

Utca zenészek, a hölgy táncra is perdült :) Isteni brazil bossa nova-t játszottak!
  
Utcai látkép
Café Pelé (mert a brazilok másról sem tudnak beszélni csak a fociról és a szappanoperákról :D )

"Esőerdő" a város közepén
Helyi kávézó- Spanyolországban sonkák csüngnek a fejed fölött, itt gyümölcsök :D
A brazilok imádnak jókat enni-inni, isteni a konyhájuk, rengeteg finomságot kóstoltam meg én is! A legtöbb nemzeti ételükben megtalálható a rizs és a bab, illetve sok marha/disznó/csirkehúst esznek, plusz tengeri herkentyűket! Az ételeknek/italoknak majd egy külön posztot szeretnék szentelni, mert tényleg nagyon érdekes mennyire változatos a konyhájuk :) Persze gondolom mindenki hallott már a világhíres brazil kávéról is- bár én nem vagyok egy óriási kávébolond, de tényleg finomabbnál finomabb cappuccinokat ittunk!  :D

Kávézgatás

Hát igen, a latin pasik egyik szemükkel mindig a csajokat stírölik :D

Újabb vihar közeledett...
A városi piac felülről- nagyon hasonlít a Vásárcsarnokhoz!
Gyümölcsstand

Elég változatos a gyümölcskínálat ;)

Alkohol szekció :)
A számos graffiti egyike (ez nagyon tetszett...)

Betelepültek emlékműve

Az egyik kedvenc kávézómban
São Paulo-t amúgy "mindenki városának" is nevezik számtalan galériája, kulturális központja, múzeuma, műemléke, művészete, vására és kiállítása miatt. Ez a néhány nap "csak" arra volt elég hogy bepillantást nyerjek a brazil nagyvárosi forgatagba, de az biztos hogy mindenképp szükségem lesz több időre hogy alaposan feltérképezzem a helyet! :) És ha minden jól alakul egy-két hónapon belül talán újra arra visz a szél majd...

:)
Brazil életkép
Hamarosan jön:
Beach & Caipirinha : Welcome to Ubatuba (Brazília 2.rész)

2012. április 1., vasárnap

Utaslista

Azt hiszem itt az ideje hogy kicsi bővebben is meséljek az utasainkról! :)
Nap mint nap, járatról járatra mindig új emberekkel találkozunk és dolgozunk, ami alapjában véve nem rossz dolog... Az esetek 90%-ban kedvesek az emberek, a maradék 10%-ot pedig csak néhány órára kell elviselni (rosszabb esetben 14 óráig, mondjuk útban Toronto felé :) ) Sajnos olyan sok utast kell kiszolgálnunk minden alkalommal, hogy természetesen csak néhányukkal tudunk közelebbről megismerkedni és beszélgetni...
Tehát íme néhány besorolás:

1. A nyugdíjas korosztály
Az egyik legédesebb "fajta", mindig mosolyognak, iszonyat kedvesek és hálásak, öröm őket kiszolgálni, komolyan :) Általában nagyon izgatottak a A380 miatt, folyton kérdezgetnek a mérete és a kapacitása után, fel-le mászkálnak, nézelődnek, nagyon érdeklődőek. Tőlem is folyton megkérdezik hova valósi vagyok, milyen a munka, tetszik-e Dubai, stb. Pont a legutóbbi járatomon (Dubai-Bangkok) volt egy kedves öregúr, olyan 70-75 év körüli lehetett, elég jól beszélt angolul úgyhogy kicsit elcsevegtünk szervíz közben, nagyon kedves volt. Mivel teljesen teli járatunk volt, így sok időt nem tudtam vele tölteni, de leszállás előtt láttam hogy odamegy a Purser-hez (a felettesemhez) és kér egy panaszlevelet (mi egy fajta levelet használunk mindenféle vélemény-nyilvánításra, legyen az pozitív vagy negatív). Csodálkoztam is hogy mi nem tetszhetett neki, mert általában azok szoktak csak írni akiknek valami gondjuk volt az út során. Miután mindenki elhagyta a gépet, odamentem a Purserhez és megkérdeztem hogy mit írt az öregúr. A főnököm csak rámmosolygott és annyit mondott hogy " Az úr nagyon odavolt érted, megkérdezte a neved mert írni akart rólad hogy mennyire jó crew vagy" Hát leesett az állam :) Az úr állítólag már utazott velem korábban valahova, emlékezett rám, bár nekem nem mondta. Oda meg vissza volt értem, az egekig magasztalt hogy milyen csodás vagyok, az egyik legjobb akit látott, pedig sokszor repül Emirates-el :) Hát majd elolvadtam örömömben! Viszont a levélben sajnos nem említi meg a nevem, ami nagy kár mert ha odaírta volna akkor a menedzserem is tudomást szerzett volna róla, ami jó pont lett volna nála nyilván :) De sebaj, azért így is jó érzés hogy ilyen jó benyomást tettem rá :)

2. A piálós fajta
Mivel minden Emirates járaton ingyen van az alkohol, ezért általában jó sok ital szokott fogyni. :) Az ausztrál járatokon a vörösbor megy, a németen és a kínain a sör, a francián szintén a bor, az angolokon gin&tonic-ot kér mindenki, szóval minden útnak megvannak a maga jellegzetességei. Én leginkább a fiataloknak szeretek adni, mert mindig fülig ér a szájuk amikor megtudják hogy minden ingyen vagy, bármit kérhetnek úgyhogy én készségesen mindenből duplát szoktam adni, hogy örüljenek :) A hatás meg szokott lenni, nagyon hálásak és általában utána elszenderednek és békésen alszanak az út végéig :) A bulizós fajta viszont néha elkezd hangoskodni, na akkor le kell állítani őket :D De normálisak, lehet velük kommunikálni, nem szoktak annyira lerészegedni...Ezzel ellentétben persze van néhány eset amikor elszabadul a pokol...Nemrég történt velem egy incidens pont ezzel kapcsolatban: éppen a szervíz végén tartottunk, hátramentem a gép hátuljába hogy ott kezdjem el összeszedni a tálcákat, amikor megláttam hogy az ajtónál a földön alszik egy nő. Ez abszolút tilos, így rögtön felébresztettem és hát egyhén szólva sem volt józan az illető. Próbáltam beszélni vele, a tudtára adni hogy azonnal fel kell kelnie mert nem lehet csak úgy lefeküdni akárhol, de teljesen le volt lassulva, alig értette amit mondtam...Úgyhogy szóltam az egyik SFS-nak (főnökömnek) hogy jöjjön oda és segítsen. Én ott is hagytam őket mert be kellett fejeznünk a szervízt de kb fél óra múlva is ott álltak, úgyhogy visszamentem. A nő, mint utóbb kiderült, totál depressziós volt, és felszállás után kb 1 óra leforgása alatt megivott vagy 7-8 üveg vörösbort...Sírt, jajveszékelt, hangoskodott, hogy nincs értelme élni, az élete egy rakás szar és amúgy is miért vitatkozunk mi itt vele mikor ő csak aludni akar...De a legjobb, hogy mikor kért még egy üvegbort és az SFS-em kapásból visszautasította, na akkor elszakadt nála a cérna...Elkezdett üvöltözni, hogy mi az hogy nem ad neki???, hogy nemtudom hány száz eurót fizetett ezért a k****a jegyért és hogy az a dolga hogy kiszolgálja és adjon neki most azonnal... Na a lényeg az hogy totál begurult, nem lehetett leállítani, végül a Purser is odajött (majdnem megkötözték annyira agresszív volt) de aztán lecsillapodott, de mindig ott kellett lennie valakinek aki szóval tartotta... Szörnyű volt...Én elhiszem hogy szomorú volt és hogy jólesett neki berúgni, de ilyenkor miért nem jut eszükbe hogy rajtuk kívül még több 400ember is van a gépen?! Hihetetlen... És ez nem az első eset volt és garantálom hogy nem is az utolsó...

3. A családosok
Rengeteg kisgyerekes család utazik velünk, egész pici babákkal is útnak indulnak akár 12-13órás útra is. Iszonyat fárasztó lehet, én nem is értem hogy tudják végigcsinálni... Szegény szülők semmit nem tudnak pihenni, max néhány órát, amúgy foglalkozni kell a picikkel mert ha elkezdenek ordítani...És hát a repülőben elég jól terjed a hang :D Szóval általában fel-le sétálnak, a wc-knél játszanak, persze bejönnek a konyhába beszélgetni, játszani, enni-inni, szóval mindig "láb alatt" vannak :) De nagyon cukik!

4. A gyengélkedők
Szinte minden egyes járaton történik orvosi eset, ha más nem egy ájulás biztos... Ezért is szokták a hőmérsékletet alacsonyan, olyan 23 fok körül tartani, mert a statisztika is bizonyítja hogy így kevesebb a rosszullét...A főnökeink mindig elmondják hogy ha beszálláskor látjuk valakin hogy nincs jól, rosszul néz ki, akkor kapásból szállíttassuk le őket, nehogy komolyabbra forduljon a dolog a levegőben... Tudom ez kegyetlenül hangzik, de sajnos 12ezer kilometer magasan nehezebben tudunk segíteni a betegeknek mint lenn a földön. Az Emirates-nél is minden évben történik kb 3-4 haláleset a gépen.... A levegőben ugyanis minden betegség rosszabbra fordul, mint például én is egyszer egy enyhe megfázással dolgoztam, hát szörnyű volt, főleg fel-és leszállásnál, be volt dugulva az összes arcüreg-járatom, nagyon fájdalmas volt, soha többet...Úgyhogy el tudjátok képzelni hogy aki mondjuk hajlamos az epilepsziára vagy a szívére szed gyógyszert, az mindig kétséges hogy mi fog történni fenn...De eddig szerencsére komolyabb eset nem történt velem, egy bácsi totál előttem esett egyszer össze, na az durva volt :S De szerencsére csak leesett a cukra és rendkívül jól kezeltem a helyzetet :) Volt egy 7 és fél hónapos terhes hölgy utasom, aki közölte velem hogy alhasi fájdalmai vannak...Hát rögtön lepergett előttem a szülési videó amit még a suliban mutattak nekünk :D Egy 50 év körüli úr meg egyszer mellkasi fájdalmakra panaszkodott,de azt mondta nem lehet nagy gond mert pár napja érzi már ezt...Megkérdeztem tőle hogy más panasza nincs? Erre közölte hogy nem érzi a jobb karját egy ideje... ..Nyilván rögtön adtunk neki szívroham-gyanúra gyógyszert, de akkor is...Komolyan, az emberek olyan felelőtlenek! :S

5. Sztárok
Eddig sajnos nagy sztárdömpingről nem tudtam beszámolni, hiszen a turista osztályon nem nagyon fordulnak meg a celebek (Ha majd a business-en leszek, talán több eset lesz :D) Viszont nemrég három hírességgel is találkoztam! Az egyik még múlt hónapban volt a Sydney-Auckland járatomon, Jack Daniel egyik leszármazottja utazott velünk és ajándékkép minden crew kapott tőle 3 Jack Daniel's whisky poharat egy szép bőrtokban :) Hát nem édes?! A másik eset ebben  hónapban történt, filmrajongóknak biztosan ismerősen cseng Ryan Gosling és Eva Mendes neve! Igen igen, a párocska első osztályon utazott Bangkokból Dubaiba és onnan tovább Los Angeles-be. Természetesen teljesen titokban volt hogy a gépen vannak, a Purser rögtön közölte hogy senki nem csinálhat képeket és hogy nem zavarhatjuk őket...Egymás mellett ültek, nagyon lazák voltak, teljesen normálisak, egy picit aludtak is, becsukták az ajtókat és leengedték a falat a két szék között (ezek ugye ilyen speciális "lakosztály"-szerűségsek...) Úgyhogy egy ágyban aludtak összeölelkezve :) Amikor én felmentem még leszállás előtt már ébren voltak. Eva-n egy fehérpóló volt meg egy hatalmas sál, éppen pakolászott valamit. Nem volt rajta semmi smink de gyönyörű volt! Ryan egy kapucnis pulcsit viselt, egy fekete szemüveget és a laptopját nyomkodta :) Szóval ennyi volt a nagy élmény, egy levegőt szívhattam velük Hahaha Mellesleg Ryan filmjeit imádom, iszonyat tehetséges a srác, mindenkinek csak ajánlani tudom a Blue Valentine és a Drive című filmeket!!

Végezetül egy-kép Shanghai-ból, ahol februárban jártam! :)

A hotel az egyik legeslegjobb az összes közül...

Az ebéd csirke rizzsel volt :) Autentikus kínai kaja!

Belváros

Édességbolt :D

Látkép (a városban több a felhőkarcoló, mint New York-ban...)