Február I.

Először is mindenkitől bocsánat hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de sajnos leesett a laptopom az ágyamról és a kijelző teljesen tönkrement, így a drágám az egész hónapot a szervízben töltötte...Ma sikerült végre hazahoznom, úgyhogy mostantól visszaáll a rend és folyamatosan jönnek az újabb és újabb posztok! :)

Köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat, sokan írtátok hogy ne hagyjam abba az írást és hogy mindenki nagyon élvezi a blogot- nem is tudjátok milyen jó ezt hallani, nagyon aranyosak vagytok! :D

Igazság szerint lehet hogy a laptopom megérezte előre hogy ebben a hónapban nem fog velem semmi különös történni -ezért fogta magát és fejest ugrott- , mindenesetre a február elég csendesen telt (bár még 5nap hátra van :D )

Azt már sokan tudjátok hogy ebben a hónapban reserve-on vagyok, ami azt jelenti hogy nincs havi beosztásom, vagyis minden este 6 órakor fel kell hívnom őket hogy másnap mi lesz a "programom": szabadnapom lesz, home standby-on vagy airport standby-on leszek vagy esetleg repülök...Magyarul "beugrós" vagyok, bármikor bárhova berakhatnak...

A home standby otthon töltött, általában 8 órás időszak (vagy 6tól 14ig vagy 14től 22ig), amikor telefonon hívhatnak egy 2-3 óra múlva induló járatra...vagyis a hívástól számítva körülbelül 1órám van összekészülni és elindulni a reptérre, ami akárhogy nézzük is nagyon kevés, tehát általában a standby előtt be kell csomagolni a bőröndöket (nyári és téli ruhát egyaránt hiszen bárhova hívhatnak), szépen ki kell készíteni az egyenruhát és várni....Kétszer hívnak a szobatelefonon, egyszer a mobilon és ha egyikre sem válaszolok akkor automatikusan absent, vagyis igazolatlan, ami elég nagy dolognak számít, nem ajánlatos egyszer sem megjátszani (főleg próbaidő alatt)
Az airport standby ennél sokkal rosszabb...Általában 4óra hosszú, és felöltözve, útra készen kell a reptéren várni a lounge-ban...Szerencsére meg nem osztottak be soha eddig, de nagyon esélyes hogy nem úszom meg és az elkövetkező pár napban lesz szerencsém 4órát szenvedni a váróteremben... :D Van egy Tv, újságok és egy kávézó, de tartok tőle hogy ezeket 1óra után meg fogom unni :)

Ebben a hónapban eddig 2 azaz KETTŐ utam volt, ami nagyon kevés :D Ráadásul az első elég kalandosra sikeredett... Február 4én beraktak home standby-ra reggel 6tól...Mivel előtte eddig csak egyszer voltam standby-on januárban, és akkor nem hívtak, azt gondoltam ugyan miért hívnának ez alkalommal?! :D Úgyhogy Ancsi fogta magát és elment bulizni a többiekkel :D Természetesen alkoholt nem ittam, azt azért nem kockáztattam meg, de egész este táncoltunk, nagyon jó buli volt, úgyhogy sikerült 5körül hazakerülnöm. Pontosítok: nem haza, hanem a szomszédba, ugyanis Ritánál volt még egy kisebb after party :) Beszélgettünk, táncoltunk, szuper volt, úgyhogy arra gondoltam hogy haza sem megyek, ha akarnak majd hívnak a mobilomon! Na erről lebeszéltek a többiek, mert a tapasztaltabbak mondták hogy néha rossz a vétel és nem működnek a mobilok, és ha nem tudnak elérni az az én hibám...Úgyhogy rendesen hazaküldtek :D De megbeszéltük hogy ha 7ig nem hívnak akkor menjek vissza, mert 8-9körül elég sok járat van, tehát ha kellek akkor rögtön 6után fognak hívni, ha pedig nem akkor max később 10-11körül. Tehát fogtam magam, hazamentem, nem voltam annyira fáradt, de azért megittam 1-2kávét a biztonság kedvéért... Épp el akartam kezdeni egy filmet nézni, bevackoltam magam az ágyba, amikor....Megcsörrent a telefon! Rögtön arra gondoltam, hogy biztos a többiek szórakoznak...Hát nem, a Duty controller volt!!! Egy fiatal srác volt, megkérdezte hogy vagyok, félve mondtam hogy jól (lehet azt kellett volna hogy nem vagyok jól hátha akkor megkegyelmez :D ) majd kedvesen közölte hogy az remek, mert 2 óra múlva a TORONTO-i járaton fogok csücsülni, úgyhogy 1 óra múlva legyek a reptéren... Először nem is tudtam mit mondani, csak azt hogy komolyan? Erre elkezdett nevetni, hogy igen, miért? :D Mondtam hogy jaaaa, semmi semmi, csak nem gondoltam hogy hívni fognak... Erre megkérdezte hogy voltam-e már Kanadában, mondtam hogy nem, erre közölte hogy akkor jobb ha örülök, mert elég ritkán osztják be az embereket erre a járatre :D Hát nagyon örülni nem tudtam, ugyanis akkor jöttem rá hogy semmit de SEMMIT nem pakoltam össze, a bőröndöm tök üresen állt! :D Haha, beállt a teljes pánik :D Kapásból felhívtam Ritát, sok-sok csúnya szó kíséretében megállapítottuk hogy ennyire szerencsétlen nem lehetek hogy egy egész éjjelen át tartó buli után beraknak a Sydney melletti leghosszabb járatra!! :D Dehát nagyon szidkozódni nem volt idő, mert nagyon kellett sietnem...Össze-vissza rohangáltam, sminkelés közben dobáltam be a ruhákat a bőröndbe, tusolás közben pakoltam be a neszeszert és öltözés közben hajigáltam a cipőket...végül magam sem értem hogyan de időre kész lettem és pontban 1óra múlva a reptéren voltam...Na és ekkor kezdtem leereszteni...Addig a stressz ébrentartott, viszont a briefing alatt már éreztem hogy nem lesz ez így jó, muszáj lesz az első pihenőt kérnem, mert ki fogok purcanni... Hát nem tudom hogy valaha valaki érzett-e már hasonló fáradtságot, de esküszöm úgy éreztem mintha be lennék csiccsentve! Szédültem, a lábaim folyton összegabalyodtak (egyszer majdnem hasra is estem a sorok között :) ), az agyam kezdett kikapcsolni, az angol se ment olyan simán mint szokott, szóval fura volt :D De mondtam a crew-nak hogy általában nem vagyok ilyen szerencsétlen, csak fáradt vagyok :) Végül sikerült elmennem pihenni az első break-en, az a 3óra alvás megváltás volt, úgy aludtam mint a tej :) Utána pedig simán ment minden!

Az a bizonyos buli YYZ előtt- még így is megérte :)

Mindenesetre ez után az út után azt gondoltam, hogy többet nem fogok buliba menni standby előtt, hát ehhez képest kapásból a következőn megint eljátszottam ugyanezt :D Viszont akkor nem hívtak, hahaha :D


Folyt.köv.