Let's talk about the job II

Mióta fenn dolgozom az emeleten, a Business osztályon, sokkal jobb kedvvel indulok dolgozni. :) 427 utas helyett csak maximum 76 an vannak, és ebből nekem maximum 10-12 embert kell kiszolgálnom, ami a turistaosztályhoz képest egy álom :) A szervíz kicsit bonyolultabb és több körültekintést igényel, olyan mint egy igazi étterem igazság szerint! Ráadásul van két pozíció amikor nem is kell a kabinban dolgozni: az egyik a konyhafőnök, a másik pedig a bárpultos. (A pozíciókat hogy ki hol dogozik mindig megkapjuk e-mailen az út előtt) Ez azért is jó mert így sokkal változatosabb a munka: a legutóbbi Melbourne-Auckland járatomon egész végig a bárban dolgoztam, 6 napon keresztül be sem tettem a lábam a kabinba! :) Persze ez is munkával jár, de teljesen más stílusú...
Az utasprofil is változott, több az egyedül utazó üzletember, a gazdagabb családok és a hírességek is. Igen, jól hallottátok, több híreséggel is sikerült találkoznom már :) Az egyik Fabio Cannavaro volt, az olasz focista, aki most épp Dubaiban játszik és az én Róma-Dubai járatomon jött vissza a családjával. Ott volt az anyja, a felesége három gyerekkel és a dadus is! A legkisebb fia nagyon aranyos volt, olyan 6-7 éves forma srác, cserfes, folyton dumált és ezer képet kellett készítenem róla a családjával :) Vicces volt! Legutóbb az egyik leghíresebb koreai színésznővel utaztam együtt, akinek fogalmam sincs mi a neve, de az ázsiai kollégák teljesen odavoltak hogy láthatták a csajt mert állítólag nagyon népszerű! Ja, sajnos nem az én járatomon utazott hanem Alex-én, de Cate Blanchett is járt már Emirates gépen  :D

"Best passengers ever!" Aki felismeri a képen látható párocskát, kap tőlem egy Emirates hűtőmégnest! :D

Amúgy maga a munka már teljesen rutin, mi a két évünkkel már öreg rókáknak számítunk a cégnél :)
A pakolás megvan olyan 10 perc alatt, én általában ha tudom hogy itt leszek Dubaiban 2 napnál többet akkor kipakolok a céges bőröndből- sokan nem törődnek vele és akkor is börőndből élnek ha itthon vannak, de én nem szeretem...Mindennek megvan a maga helye, hogy semmit se felejtsek itthon....Az öltözés is mostmár egyre gyorsabban megy, azt hiszem álmomból felriasztva is kész tudok lenni max 20perc alatt.

Az egyetlen dolog ami még mindig gondot okoz az az alvás. A folytonos időeltolódások és a különböző időzónák eléggé megviselnek, úgy látom hogy régebben könnyebben tűrtem a megpróbáltatásokat...Nincs mit tenni, én is öregszem! :) Egy 12-13 órás út után legalább 12órát szoktam aludni a hotelben és utána is még kell pár nap Dubaiban mire helyrerázódom...Az állandó gondolkodás és stresszelés hogy mikor kell lefeküdnöm aludni ahhoz hogy a következő járatra kipihent legyek, elég megerőltető. Számunkra nem igazán léteznek nappalok és éjszakák!
Vegyünk egy példát: Legutóbb a Melbourne-Dubai járatom reggel 6 kor szállt le. Körülbelül 2 órát rá kell számolni mire hazaérek, úgyhogy olyan 8:15re sikerült is a lakásba érnem. 13,5 órás repülőútról beszélünk, tehát elég fáradt voltam, fürdés-pakolás-evés után olyan 10kor mentem aludni. Délután 5kor keltem fel, viszont a 7órás alvás baromira nem volt elég, úgyhogy egész nap fáradt voltam. Este 11kor elnyomott az álom filmnézés közben, viszont kb éjjel 1kor felébredtem mert Alex ment dolgozni, utána pedig nem tudtam aludni vagy 4ig... Ekkor megnéztem a beosztásom és kiderült hogy a következő manchester-i utam 7:20kor fog indulni, ami azt jelenti hogy 5:20ra a reptéren kell lennem majd vagyis 4kor kell kelnem 2 nap múlva. Namost ez volt reggel 4kor! Elég egyszerű kitalálni hogy ha akkor hajnalban elalszom, mondjuk délután 3körül felkelek és eszerint folytatom a következő napot is, akkor nem fogok tudni időben ágyba menni és aludni egy jót majd kipihenten felkelni és reggel 4kor dolgozni menni... Tehát aznap felkeltem, elmentem itthonról, egész nap fel-alá mászkáltam, ittam két kávét, pörögtem, majd délután 5kor beájultam az ágyba és aludtam reggel fél4ig- ami pont jó volt, hiszen másnap ekkor kell majd felkelnem, tehát remélhetőleg ma is ágyba tudok menni olyan 5-6 körül... Tudom iszonyatosan hangzik, és nem is lehet ezt ép ésszel felfogni ha nem ebben élsz... De kismilliószor mentem már halálfáradtan, egy-két órás, sőt volt hogy alvás nélkül dolgozni, és az rémálom... Tehát muszáj folyton előre gondolkodnunk, terveznünk és kalkulálnunk. (csak halkan jegyzem meg hogy aki párkapcsolatban él annak még nehezebb, hiszen ott két beosztást kell összehangolni...na hát az külön tudomány...)

De igazság szerint mindenkinek megvan a maga rutinja, teljesen individuális hogy kinek mi válik be. Én mindig próbálok a következő járatom szerint "élni", és külföldön is tökekszem felvenni a helyi ritmust, de persze ez nem mindig sikerül. Van hogy akkor megyek aludni amikor épp álmos vagyok és úgy vagyok vele hogy ha a szervezetem pihenni akar, akkor irány az ágy! De még így is sokszor van hogy teljesen kimerült vagyok, viszont aludni nem tudok. Ilyenkor jönnek a  különböző nyugtató teák, természetes bogyók, mézes tej, Panadol night, vagy ha semmi nem válik be akkor be kell hogy valljam, van hogy lehúzok egy snapsz pálinkát vagy Bailey's-t! :) És extrém esetben még ez sem segít... De igaz ami igaz, ez abszolút "stewardess-betegség" és ennek nem is lesz vége míg új munkám nem lesz...

folyt. köv