2013. január 14., hétfő

Let's talk about the job III

Dubai-al sajnos még mindig nem sikerült teljesen megbarátkoznom...
Bár sokat lendített a dolgon hogy nyáron beköltöztünk a városba és mostmár nem a sivatagban élünk :)

Sajnos óriási különbségek vannak az Emirates szállások és a lakások között, ezt mi is megtapasztaltuk...
Másfél évig éltünk Ritával Al Nahda-ban, ami akkor a kezdetek kezdetén jó volt hiszen az összes ismerősünk és barátunk a környéken lakott, így sűrűn össze tudtunk járni velük. Aztán persze szépen lassan mindenki a "város" felé vette az irányt, így idővel mi is rájöttünk hogy jobb lenne nekünk máshol lakni. Alá is írtuk a papírt 3an lányok (egy belga barátnőnkkel együtt) hogy szeretnénk egy lakásba költözni közelebb a városközponthoz, de kb 1 évbe telt mire végre megkaptuk ezt a lakást amiben most lakunk! Azt hittük már soha nem jutunk ki a "homokdűnék fogságából" de megérte várni... Mert ez a lakás, hát ez egy álom!
A Sheikh Zayed Road-on fekszik, ami Dubai főutcájának számít, minden fontosabb nevezetesség, hotel és étterem itt található. Ha az utcára lemegyünk nem kell a homokban járnunk mint anno Al Nahda-ban, van rengeteg bolt és üzlet a közelben, szóval nagyon kényelmes. Mi a 20-ik emeleten lakunk, minden szobához tartozik külön fürdőszoba, csodás kilátás nyílik az öbölre a nappaliból, a lakás rettentő napos és csendes szóval tényleg megérte várni :)

Az én kis birodalmam :)



A fürdőszobám (nem látszik, de balra van a tusoló)

A folyosó ahonnan a szobák nyílnak
Konyha

...

Étkező

Nappali (az összes bútort az Emirates biztosította)

Erkély

Kilátás a teraszról

Dubai a szórakozóhelyeken, az éttermeken és a bevásárlóközpontokon kívül sok mást nem tud felmutatni, kultúrális kikapcsolódásra itt nemigen lehet számítani. Az én legnagyobb szívfájdalmam hogy nincs színház sem, és bár imádok moziba járni, itt még azt is abbahagytam mert a jelenetek önkényes kivágása a filmekből nem igazán tetszett! A klubbokba már régóta nem járunk: az emberek és leginkább az a fennhéjázó stílus ami ott megy- hát köszönöm, abból én nem kérek! (amikor a buli kellős közepén felkapcsolák a villanyt, azért mert mindenkinek azt az arab úriembert kell néznie aki épp most vette meg a legnagyobb és legdrágább Dom Perignon pezsgőt, amit tűzijátékkal kísérve hoznak elé, hát én akkor fordultam el végleg azt hiszem a dubai-i éjszakai élettől...De mondjuk legutóbb közel másfél év után rászántam magam a barátaimmal hogy elmegyünk egy helyre, hát abból az egyik be volt zárva, a másikba meg be sem jutottunk- fél óra kinti ácsorgás és sorbanállás után hazajöttünk és folytattuk a bulizást! Ennyit a próbálkozásról :) )

Szabadnapokon szeretünk eljárni hotelek konditermeibe ahova általában ingyen léphetünk be illetve szabadon használhatjuk a medencét is, így egy egész napot kényelmesen el tudunk ott tölteni. Étteremekbe is szívesen járunk, rengeteg a lehetőség a jobbnál jobb helyek között (persze szinte mindenhol kedvezményünk van, általában 50%!) De még így is sokszor inkább itthon maradunk, főzünk valami finomat itthon, borozgatunk, beszélgetünk, áthívjuk a barátokat filmet nézni... Az ember megtanulja értékelni ezeket a "csendesebb" estéket egy-egy hajtósabb járat után..

Az egyik legutóbbi éttermi kiruccanásunk: Rita, a lakótársam, Cristina, egy romániai barátnőnk és Anna Magyarországról Kenneth-el, a barátjával Kenyából

Bár ez az egész cabin crew élet nagyon csillogónak tűnhet az utazással, a sok juttatással és a luxus élettel ami kívülről látszik, azért azt gondolom mostmár érzékelitek hogy nem fenékig tejfel itt sem az élet (de hol az?!) A folytonos utazás távol a családtól, ismerősöktől és barátoktól lelkileg eléggé megvisel mindenkit, a szállodai szobák és repterek közötti élet - bár mindig rengeteg emberrel vagyunk körülvéve- azért magányos. A csoportomban anno 2 évvel ezelőtt 17en indultunk, ebből ma már csak 15en vagyunk itt, és 2 másik emberről már tudom hogy a következő 2-3 hónapban szintén beadják a felmondásukat.
Az okok? "Elég volt". Megunták, belefáradtak, túlságosan hiányzik a család. Érthető... Sokszor én is úgy érzem hogy itt a vége... Aztán mindig jön egy újabb nap, egy újabb desztináció ahol még nem jártam és ahová szívesen elutaznék. Tehát az elszántság, a lelkesedés és az energia - bár kopottan- de azért még megvan :) Úgyhogy várhatjátok a következő bejegyzéseket még egy darabig! :)

3 megjegyzés:

  1. Kedves Anett!

    Tegnap egész nap a blogodat olvastam, ugyanis április 3-án én is érkezek Dubaiba :) Nagyon szórakoztatóak az írásaid és nagyon hálás vagyok, amiért létrehoztad ezt a kis naplót és ilyen szorgalmasan vezeted! Valahol az első postok között olvastam Rita barátnőd tetkós kálváriáját. Jó régen volt, tudom, de neki látható helyen volt tetoválása? Nekem nem látható helyen van és nagyon picike, bevallottam az interjún is, nem érdekelte őket :) Szerinted mit csináljak, ha megkérdezik? Nem igazán szeretném warning letter-reél kezdeni a pályafutásomat :D Előre is köszi a választ és további sok sikert, csendes filmezős estét és felfedezésre váró ezernyi tájat kívánok neked! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Réka!

    Köszi szépen hogy írtál, minden visszajelzésnek örülök ha látom hogy azért vannak még emberek akiket érdekel a blogom :)

    Ritának a hátán van egy nagy tetoválás, nem látható helyen, de így is ha repül akkor fel kell vennie a blúz alá egy testszínű passzos pólót, hogy még véletlenül se látszódjon...Ezzel a kikötéssel maradhatott! De nála az volt a legnagyobb baj hogy nem vallotta be az elején...Ha már szóltál nekik a tetkódról és nem foglalkoztak vele az interjún, akkor nem kell aggódnod! Ha megkérdezik itt Dubaiban esetleg,mond nyugodtan hogy már szóltál és tudnak róla (amúgy is valószínű már benne van a fájlodban úgyhogy nem is fogják kérdezni szerintem)

    Várunk áprilisban, addig is jó készülődést a nagy út előtt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen a választ, nagyon megnyugtattál! :) Biztos, belefáradtál már a blogolásba egy kicsit, de én szívesen olvasnám még a postjaidat, mert nagyon szórakoztatóak :)
      A visszaszámlálás nálam is elkezdődött, 40 nap és irány Dubai!
      Addig is minden jót!

      Réka

      Törlés