Behind the scenes...

Sokan és sokszor kérdeztetek már arról hogy milyen is az itteni életem, mivel töltöm a dubai-i szabadnapjaim, hogy viselem az egyedüllétet és hogy van-e honvágyam... Úgyhogy itt az ideje hogy kicsit más vizekre evezzünk!

Először is, honvágyam VAN, nem is kicsit, mindig lesben áll és kész támadni a legváratlanabb pillanatokban, de igazság szerint nem vészes a dolog, elbánok vele! :) Persze hiányzik Magyarország, az otthonom, az ismerős és megszokott helyek, ízek, szokások, de leginkább a családom és a barátaim hiányoznak...Hála az internetnek és a skype-nak, elég könnyen megoldható a kommunikáció, de persze ez nem ugyanaz mintha otthon lennék. A december az ünnepek miatt még rosszabb volt: habár megbeszéltük anyuékkal hogy nem fogunk érzelmeskedni és egy gyors "Boldog karácsonyt!" megteszi Szenteste (egész jól is ment), de miután a tesóm elküldte a családom által készített üdvözlő videót...Hát nem könnyítette meg a helyzetet :) Ehhez képest azt hittem a nehezén túlvagyok és a szilveszter semmiség lesz, na hát az talán még rosszabb volt...Nem tudom miért, de teljesen elérzékenyültem amikor felhívtam anyuékat, tesómat és nagyszüleimet éjfélkor...Az volt a mélypont! De szerencsére nem voltam egyedül és a többiek hamar felvidítottak :D Tehát a szeretteim hiányán kívül elég jól viselem a dolgot, sőt az átlaghoz képest szerintem kitűnően! Vannak akik nagyon szenvednek és folyton panaszkodnak az itteni élet miatt, de én erre mindig csak azt tudom mondani hogy senki az égvilágon nem kérte hogy itt dolgozzanak és bármikor haza lehet menni...Persze nem könnyű, de mindennek ára van! Úgyhogy próbálom én is leküzdeni a lelki akadályokat :)

A dubai-i szabadnapjaim ebben a hónapban csendesen teltek, egyszer voltam bulizni, ami itteni mércével nézve (meg amúgy is) nevetségesen kevés...Az az egy buli irtó jól sikerült, de azon kívül nem volt kedvem kimozdulni. Ez biztos betudható annak is hogy a november és a december nagyon mozgalmas volt, ha épp nem a suliban voltunk vagy tanultunk, akkor tuti hogy épp buliztunk valahol. We've gone wild :) Szóval a január inkább munkáról és pihenésről szólt: én is, ahogy mindenki, próbálok beleszokni ebbe az életbe. Amikor itthon voltam legtöbbször pihentem, sok filmet néztem, konditerembe jártam, találkoztam régi/új ismerősökkel: beszélgettünk-borozgattunk, sütöttem-főztem, csinosítgattam a lakást, takarítottam, mostam, vasaltam, papírokat intéztem, moziba jártam stb. Semmi extra tényleg. "Szürke hétköznapok" :D De valahogy 14órás repülés után annyira nem is vágytam emberek közé, jó volt csak szimplán itthon lenni egyedül, a csöndben :)

Az egyedüllétről... Szerencsére nem érzem magam magányosnak, sikerült olyan emberekkel összeismerkednem, akikkel jól érzem magam és akikkel szívesen vagyok együtt! Ha épp egyedül vagyok és nincs kihez szólnom, csak megnézem hogy éppen ki van itthon, Dubaiban és biztos hogy fél órán belül találkozunk :) Az internet is nagy segítség, van egy fórumunk ahova mindenki kiírja ha tervez valami programot, legyen az strand, vacsora, buli, így ha esetleg másnak is lenne kedve csatlakozni akkor az könnyedén megteheti! Tehát programlehetőségben sincs hiány, csak válogatni kell! Két lánnyal találkozom a legsűrűbben, az egyik Zehra, ő kb 10 percre lakik tőlem, hetente/kéthetente találkozunk, bár most épp eltörte az egyik lábujját, egy darabig otthon kell maradnia, úgyhogy lehet hogy sűrűbben fogom látni :) Ő is sushi-mániás, folyton együtt sushizunk, de ha épp nem eszünk akkor legtöbbször a strandon vagyunk :)  A másik lány Rita Mexikóból, ő itt lakik a mellettem lévő épületben. Ha épp Dubaiban vagyunk mindketten, az biztos hogy reggeltől estig együtt vagyunk (pl tegnap és ma is) Sok dologban hasonlítunk egymásra, nagyon jól kijövünk, meg tudok beszélni vele mindent, úgyhogy rengeteget számít hogy ő itt van nekem! :)

Összességében tényleg nagyon jól érzem itt magam, nem lehet egy szavam se, eddig minden nagyon klappol! :)

Egyedül az alvással vannak gondjaim, most is reggel fél8 van és egy percet sem aludtam....Pedig előző éjjel kb 5órát aludtam, direkt felébresztettem magam csak azért hogy ma éjjel rendesen tudjak aludni (ugyanis holnap hajnali 3kor megy a gépem Szöulba, tehát éjfél-1körül el kell kezdenem készülődni, ami azt jelenti hogy alvás kizárva...) Sajnos ez már nem először fordul elő, valahogy amikor aludnom kéne, sose megy. Már beszereztem nyugtató teát, nem segített, altatót viszont nem akarok szedni, úgyhogy marad az ébrenlét. :) De mostmár nem izgatom magam miatta, korábban tiszta ideg voltam ha nem tudtam aludni, de rájöttem hogy hiába erőltetek bármit is, ha a testem nem akar aludni, akkor nem is fog... Mostmár ébren maradok, majd lefekszem délután pár órára, akkorra már biztos fáradt leszek... Vagy nem :D