2011. március 29., kedd

Alexandre

Íme a legkedvesebb utas akivel valaha találkoztam! :)


Szerintem nem kell elmagyaráznom miért...

Ő sosem panaszkodott, nem nyomkodta folyton a hívó csengőt, megállás nélkül mosolygott és gőgicsélt, és nem utolsó sorban a 13 óra alatt Sydney felé tartva egyetlen egyszer sem sírt, ami a gyerek-statisztikát nézve hogy úgy mondjam szinte hihetetlen...

Alex, you're the BEST! :)

1 megjegyzés: